Két fél van, támadó és védekező.

Aszerint, hogy van-e bombájuk, négyféle helyzet állhat elő (0=nincs bomba, 1=van bomba, első a támadó, második a védekező):

1. 0 - 0

2. 1 - 0

3. 0 - 1

4. 1 - 1


1. Érdektelen, ugorgyunk.

2. A támadó, ha beveti, akkor - pont, ahogy te is említetted - kap egy sugárfertőzött országot. (Azért ezt ne túlozzuk el annyira - Hirosima és Nagaszaki mindmáig lakott városok.)

Viszont ami ennél sokkal fontosabb, nemzetközileg teljesen elszigetelődik. Ha nem ENSZ BT állandó tagról van szó, olyan ENSZ-csapást kaphat a nyakába, hogy arról koldul. Pl. ha az iraki-iráni háborúban Irak bevet egy ilyen bombát, könnyen lehet, hogy addigi szövetségesei (Szovjetunió, USA, Szaúd-Arábia) azonnal ellene fordulnak, mint 90-ben.

Egyszerűen a támadónak nem muszáj bevetnie, viszont iszonyatos árat kell érte fizetni nemzetközi kapcsolatok tönkremenetelében és - elég nagy eséllyel - nemzetközi megtorló csapásban ahhoz, hogy már ne érje meg bevetni.

3. A védekezőnek tisztáb sor. Mihelyst az összeomlás küszöbére ért, azonnal beveti. Miért? Mert nincs vesztenivalója. Egyszerűen a bukásnál és menekülésnél minden jobb, még a bukás és bosszú kombinációja is.

Mellesleg ebben az esetben a támadó valószínűleg igen óvatos, és igyekszik korlátozott célokat elérni, majd kiszállni. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy az ellenfél nukleáris ingerküszöbét ne lépje túl - mint az közismert, az amerikaiaknak a Távol-Keleten gyakorlatilag a kínai támadás pl. Tajvan ellen önmagában átlépte volna ezt a küszöböt.

Éppen ezért - mivel nem tudni, hol húzódik az ellenfél ingerküszöbe - célszerű a támadó részéről az ilyen helyzetet elkerülni.

Egyébként elképzelhető, hogy a támadó rosszul ítéli meg az ingerküszöböt. Pl. a SZU megtámadja Nyugat-Berlint (azt gondolják, ezért még nem lesz atom), mire az USA egy töltetet kilő egy közeli orosz támaszpontra. Erre az oroszok belátják, hogy rosszul mérték fel a helyzetet, és fegyverszünetet kérnek a status quo fenntartásával. (Ez 1948-ban - ha lezárják Nyugat-Berlin légterét - kb. így zajlott volna. Szerencsére az oroszok helyesen mérték fel az amerikai ingerküszöböt.)

4. Ez esetben szintén a védekezőnek éri meg bevetni. Annyiban neccesebb a helyzet, hogy itt a megtorló ATOMcsapás esélye is gyakorlatilag 100%, de továbbra is működik a 3. pontban megismert logika, miszerint jobb a bukás bosszúval, mint anélkül.

Ráadásul a támadó itt is az ellenfél ingerküszöbének tiszteletben tartására törekszik, amiben csak úgy lehet biztos, ha egyáltalán nem támad. (Az 1949 utáni orosz-amerikai viszonyra már a 4. pont illik. Ott sem véletlen, hogy igyekeztek kerülni a konfrontációt. Ezt a célt szolgálta a forródrót a Kreml és a Fehér Ház között, hogy a felek a lehető legpontosabban tudathassák egymással az ingerküszöböket.)

Másrészt itt is elképzelhető a rosszul megítélt ingerküszöb és az ebből fakadó visszavonulás esete.

Az ingerküszöböket pedig valamennyi atomhatalom jóelőre meghatározza, nehogy a hajnali háromkor hálósipkában felriasztott vezetők hülyeségből elpuskázzák az utolsó esélyt a bosszúra. Ilyenkor a vezetőnek már csupán a döntés meghozatala marad - 28. sz. forgatókönyv, akkor a 28. számú terv végrehajtását elrendelem.