Szintén 2000 előtt,
szintén pinalabor. Egy turnusból csak egy szerencsés szokott lenni. Előfordult hogy két jelentkező is kiválasztásra került, de azért ez nem volt jellemző. Egy évben talán egyszer ha három, de mondom, általában csak egy nőt szoktunk kiszúrni.
Nos volt nekem egy mentális örökségem, ugyanis az üzemmód elején, amikor kicsit nehezebben boldogultam a bugyiba való bejutásnál, kihagytam egy kifejezetten vonzó, telt keblü patinás bank vezérigazgatójának korához képest roppant dekoratív titkárnőjét. Öröm volt ránézni, az a típus... akit atomstabil világképéből öröm kirobbantani. Sajnos nem jött össze, akkoriban a kezdő lépések is bonyolultnak tűntek - de elég az eléghez, hogy én ezt a verziót kerestem sok hozzá hasonlóban.
Egy alkalommal egész közelítőt találtam; de most nem róla szeretnék. Tehát egy újabb hasonlót pécéztem ki magamnak, egyszerűen emlékeztetett. Semmiféle komplikáció nem rémlik, azaztehát egyszerűen mehetett, mint az egyszeregy. Szomorúság akadt bent, ugyanis kifejezetten gyűlöltem már akkoris a push-up féle trükköket, és ez számomra még gusztustalanabb idősebb hölgynél, de mindegy. Ebből a történetből tizenkettő egy tucat. Megvolt, fátylat.
[ az összérdekesség: se szopni, se nyeregbe... ehh, demondom mindegy ]
Hanem,
a csoportból akadt egy másik jelentkező, aki ránézésre roppant mérgencs, hűvös, fridzsider-forma én pedig arra gondoltam, talán nem is pina, hanem egy inverz jégcsap nőtt a lába közé. Kedvességgel jelezte az előbb említett feledhető hölggyel, hogy köszönné a törődést. Ez iratlan szabály volt, aki az ajándékot adja; ő tuti. Személyesen -egyéb- elfoglaltságom okán akkor nem lehettem jelen - így vagy hétre rá köszöntem meg, telefonon. Semmit különöset nem mondtam Miss.Jégkirálynőnek, aki viszont udvarias köreimre közölte, mennyire figyelmes, eredeti éshát a telefonba is a hangom. Fantasztikus. Oké mondtam, értem, akkor folytassuk ezt a kedvenc kávéházamban. És így is lett.
Ott már annyira rámkattant, hogy nekem volt kellemetlen, biztatott, hogy menjünk be a női WC-be, de ezt -lévén mégiscsak ismernek ott- kihagytam. Persze ő előzékenyen felmérte extra igényeim, de nem tudtam semmi eredetit kinyögni, mondtam inkább régebben volt a fejlövésem, nyelje le. Hát nekem a kedvemért, simán - de ő fehérje érzékeny. Elhiszem? El. Tényleg megtenné, de a poklok-poklát. Ugyanmár, felejtse el, nem is mondtam semmit. Nos még jópár perc akut évődés, majd kényszerű olaj.
Ezek után azon gondolkodtam, hogy mekkora marhaság külsőre vérmérsékletet tippelni.
Hanem, ez volt mondjuk csütörtökön, pénteken felhívott, csak pár-perc, míg a férje fürdik... muszáj volt a hangom hallani. Aha. Hát jó.
[ szerelem, család, törődés, gyerekszeretet ]
Nos, hétfőn pedig, amíg a gyerekek uszodában voltak, csalt magának bő háromngyed órát. A család vadonatúj autójában, (legfrissebb modell volt, városban ha három... úgyértem, akkoriban) eltűztünk vmi diszkrét kis helyre, ahol aztán oly vehemenciával szopott... hogy kénytelen voltam jelezni neki, ez műszer, óvatosan hé!, ha kérhetem. Nem sok haszna volt, mint egy eszelős szopott, meg volt teljesen őrülve, önkívületében akart csatlakozni a gerincvelőmre. Gondoltam is, szólok neki, lassan elég, mert elélvezek és mégsem szeretném, ha megszenvedné ---
ekkor súgta, én csak engedjem el magam. Emigyen is tettem, ő pedig az utolsó cseppig, kellő alapossággal. Opálos szemekkel nézett fel rám ezután, s egész halkan csak annyit mondott: nem is tudod elképzelni, miféle szörnyű éjszakám lesz!
Aztán kissé vidámabban jelezte, indultunk ugyanis vissza a gyerekek miatt, hogy micsoda egy tigrincs nő ő, ha szúrtunk volna, most tiszta véres karmolás lenne a hátam. Ahogy apának lenni szokott, otthon. Hát gondoltam, akkor ebből semmi sem lesz, mert nekem a barátnőm, nyílván nehezen tolerálna az efféle jól beazonosítható emlékeket.

 

Később megnyúlt arccal fedeztem fel,
hogy a hátamat ugyan nem, de kedvenc titkos fegyverem viszont jól látható mód jelölte, azaz otthon jódarabig csak lopakodó üzemmód. Sötétben. El is döntöttem, efféle szexuális fenevaddal, sose többet. Cimboráim kérdezgettem, ők milyen mesével állnának elő, ha.
Harsány röhögés közben adták a tippet: a cipzár becsípte. De én valamiért nem tudtam velük együtt lelkesen reagálni.

 

Persze, az elsőként említett hölgy telefonon érdeklődött később, mizu, vmi?
Titkárnőnk diszkréten, amikor ilyen telefonokat kaptunk, mindig magunkra hagyott... szóval mondtam, semmi akadálya, de csak ha szigorúan orálisan is kényeztet. Legközelebb. Ekkorra a vonal megszakadt. Gondolom, szegény azthitte, mindezt a titkárnő füle hallatára.
Pedig nem.

 

 

* * *

 

 

Kedves prézlimájer,
azért abban megegyezhetünk, hogy a Te példád unicum kivétel - míg az enyém általános, tehát sokkal gyakoribb?

 

* * *

 

 

Gandas b+!

Nincs szánalmasabb, mint ha egy ffi hisztizik.
Nem kell a nyafi.
Egy férfi legyen nagyvonalú.
Eleve nem értem, miért reagálsz mindenféle mókamester replikákra; nem értem miért fotókat szúrsz ide, arra ott van sok más topic; s azt se értem miért nem sztorikat döngetsz ide, és miért nem tanítod az okulni vágyókat?

 

Gyere szépen vissza a kaptafához, és nyomasd azt, amihez a legjobban értesz.
Szórakoztva taníts a történeteiddel.

 

RiP