Én is úgy érzem mostanában, hogy barátságos , kellemes ez a hely. Néha csak benézek, leülök a kanapéra és hallgatok. Hallgatom a lélek szárnysuhogását. Szemben, a barna fal előterében hatalmas állólámpa világít, alatta sötétzöld bársony fotel. Mögötte, beláthatatlan méretű könyvespolc...Talán azért nem látom magasát mert égig ér. A francia-ablak alkonyi homályában versek beszélgetnek álomról, szerelemről, fájdalomról, csalódásról, barátságról, ármányról....Mindenről, ami élet.