A lehetséges belső kialakításra egyféle megoldást láttam, attól tartok nincs is több lehetőség. A síkkollektor ( legyen most 1 * 2 méter ) rövid oldalai mentén 1-1, általában 22 mm-es rézcső a hideg, ill. meleg gerinc. Közöttük, kb. 10-15 cm-ként húrként feszülnek és az oldalukban lévő furatokba vannak csatlakoztatva ( keményforrasztás ! ) a 6-8 mm-es vékony rézcsövek. Hasonlít a csőrendszer egy

hárfához.   Ennek a csőhálózatnak teljesen mindegy a beállítás iránya, szöge,

fekve is leürül. Az abszorber felületről jobb hatásfokkal gyűjti össze a hőt, mint a csőkígyós kivitelűek.

 Láthatóan macerásabb a gyártás, a szükséges cső mennyiség kb. ugyanannyi, csak több forrasztási pont van benne.

 

 A hőcserélőket a veszteségen túl azért érdemes elhagyni, mert mindkét oldalán igényel 1-1 szivattyút. Ha elmarad a hőcserélő, 1 szivattyút, és az ő áramfogyasztását is meg lehet takarítani.

A veszteség nem is a hőcserélőn mutatkozik, hanem a hőlépcső miatt magasabb

hőfokon üzemelő napkollektoron.

 Egyéb kritérium nincs, illetve a többemeletes ( szintes) kollektorrendszereknél ki kell

alakítani egy közös legmagasabb pontot a csőrendszeren, itt változik a végig megtartott pici emelkedés bármekkora esésre lefelé a DB tartályhoz .Ezen a ponton lenne a légtelenítő, ha fagyállós volna a felépítés. 

 

 Üdv. ferembá