Hát az azért tény és való, az amerikai igen praktikus népség, összeszednek mindent, akár kell, akár nem.

Annak idején redszeresen írtuk a műhold átrepüléseket, és akkor antennára kapcsolni tilos volt, és a megszokott, felülről látható képen sem volt szabad változtatni. Tilos volt például a rakétákkal kiállni a szakaszfedezékekből. Olyankor szinte megmozdulni is tilos volt. Éjszaka más volt a herlyzet, de a nagy emer arra nem gondolt, hogy azok a szemét holdak infra felvételt is tudnak készíteni.

Voltak még itt más érdekes kísérletek is, hogy azt a fránya amerikait át tudjuk verni, de többnyire nem sikerült. Zsámbbékon például megcsinálták vagy két változatban az indító állvány álcázását. Az egyik csak álcázott, narancshéj szerű keretre volt kifeszítve némi álcaháló, és azt lehetett nyitogatni. Csak az volt a baj, hogy az első erős szél szétszedte az egészet. A másik variáció az lett volna, hogy egy sínen mozgó kocsi takarta volna el a rakétát, de ott meg az volt a baj, hogy valami okos azt gondolta, hogy ha már takar, akkor védjen is. Vagyis egy tartószerkezetre földet pakoltak. Felülről fű, fa, bokor, miegyéb, csak úgy meg már rohadt nehéz volt. Gondoljatok bele, a közepes rakéta elfordulásához minimum 12 méteres kör kellett, amit le kellett fedni. Nem győzték cserélni a meghajtó motorokat, mígnem valaki rájött, hogy egy kis eső, és már meg is szívja magát az álcázás, mint a szivacs. Le is szerelték hamarosan az egészet. Állítólag külföldön is kísérleteztek ilyen dolgokkal, de valahogy sehol nem jött be.