TALÁN...

 

Talán ha gyermek lennék újra...

Vagy tán bolond lehetnék?

 

A világ egyre tágasabb.

Már játszanék, lebegnék,

már újra tűz a nap,

már fényben ég a távol.

 

A rend hálója enged,

Majd újra összezárul.

 

               *

 

Gyermek lennék, ámde fáj az emlék.

Csalán csíp, apró ujjaimban szálka.

S az eperfán nagyon magas a lomb.

 

Vagy talán szíves bolond lehetnék

s élhetnék fenn a sárga házban sárga

virágok közt, nyakamban kis kolomp...

 

S csak nézelődöm. Itt az árok.

Járok, tünődöm, állok, ujra járok.

És egyre hosszabb telekre várok.