Na most annyit szögezzünk le, hogy a Vegának a MIG-25 nem volt ellenfél. Az a komplexum olyan jó paraméterekkel bírt, hogy igazán kár volt kivonni. Igaz, hogy kis magasságon nem sokat ért, de nem is ez volt a dolga. Az eset elképzelhető, de nem emlékszem rá. Amire viszont emlékszem, az valamikor 1982. és 1985. között történt Pilisszentkereszten. Annyit az ismertető előtt tudnotok kell, hogy nem gyakorló rakétát indítottunk, hanem csak elektromosan imitáltuk a rakétaindítást és a követést. A berendezés imitátora képes volt ezt produkálni, és csak annyi volt a különbség, hogy elmaradt a durranás. Ezért is hívták némalövészetnek. Nagy magas elöljárónak gondolom előre bejelentették az EFEF ellenőrző célt, meg minden repülési adatot meg is adtak. Ám mi csak akkor tudtuk meg a dolgot, amikor riasztottak. Megcsináltuk a riasztást és a bekapcsolást, és hamarosan jött is a géppár, amiről a sebessége alapján rájöttünk, hogy csak MIG-25 lehet. Természetesen csináltuk a dolgukat, és dokumentáltunk is mindent. Ez abból állt, hogy az egyik tervtábla kezelő a komplexum által mért adatokat folyamatosan rajzolta egy vaktérképre, és a rávezető tiszt pultjával szemben elhelyezett fényképezőgéppel folyamatosan fényképeztük a rávezető tiszt pultját. Látszania kellett mindkét indikátornak, a közöttük lévő órának, és amit alul láttok két nagyobb karikát, azok az oldalszög és helyszög kijelzők voltak, tehát azokat is. (A két nagy kör közötti zöld és piros gombok voltak az indítás és a csatorna visszahívás gombok.) Tehát mindennek látszania kellett, és fényképezni kellett a felderítéskor, onnantól számítva fél percenként (ekkor elrendelték a 20 másodpercenkénti fényképezést) de mindenképpen kép kellett a rakéta indításokról és a megsemmisítés pillannatáról. Csináltunk is mindent szorgalmasan, és a két gépet a zöld vonal szerinti repülési pályán végigkövettük, lelőttük, stb. Az elkészített vaktérképet és a filmet azonnal külön futárral fel kellett küldeni a dandárhoz, ahonnan hamarosan visszaszóltak, hogy szar az egész, mert a repülők nem ott jöttek. Nekik ugye megadták a tervezetet, de egy piros vonal szerinti repülési útvonallal. Kezdhettünk mindent elölröl. Szerencsére éppen ott volt nálunk egy AKKORD nevű imitátor kabin, amivel tényleg mindent elő lehetett állítani. Megcsináltuk rajta a dandár által megadott repülési utat, antennára kapcsoltunk, hogy látni lehessen az álló célokat, és hagy menjen. Megcsináltuk az újabb kontroll anyagot, és elküldtük azt is. Természetesen az első anyagot megsemmisítették, hogy a "baklövésnek" ne maradjon nyoma. Elégedetten felterjesztették Kijevbe az egész anyagot, amikor válaszolt az orosz, hogy elnézést, de eltoltuk, mert egy kicsit más útvonalon repültek a gépek. Mivel a MIG-25-ön jó felderítő műszerek is voltak, a lokátorok kisugárzási helyeit pontosan be tudták mérni, és csodák csodája megadták azt az útvonalat, amit mi mértünk. Kezdhettük elölről, meg is tettük, de gondolom Kijevben erősen csóválták a fejüket. Azt persze gondolom, nem a mi balfaszságunk miatt, hanem elöljáróink miatt. Ennyit a mindenáron való megfelelési vágyról.
Tehát a két kép. Az elsőn a rávezető tiszt pultjának erősen sematikus rajza. Amiről írtam, azokhoz kell magyarázatnak. A második kép a két repülési pálya rajza az osztályhoz viszonyítva. Csemegézzetek. Bocs, ha túl hosszú voltam, de a történeti hűséghez kellett. Még annyit, hogy akkor a 11/2. készültségi szolgálatban volt, és én voltam az ügyeletes.
