Az ilyen hozzászólások csak megerősítenek abban, hogy ne menjek vissza a Hitgyülibe.

Szerintem Te még nem próbáltál elmenni a Hitgyüliből, legfeljebb a Corából, de az nem ugyanaz. Onnan én is simán elmegyek, ha úri kedvem úgy diktálja, sőt, ha átmegyek az Auchanba, akkor nem szólnak utánam, hogy jajj, vigyázz, nehogy a lázadás bűnébe ess!

 

Amiket leírtam, azok tények, csak nem férnek bele a világképedbe.

Most tifelétek az a trendi, hogy Nemes Pál sokak életében okozott súlyos törést.

Az én életemben Szanitter Zoltán okozott súlyos törést.

Ha ő csatlakozott volna az Autonóm gyülekezethez, akkor már lehet, hogy megjelent volna velem egy beszélgetés, a Hetekben.

Ha Nemes Pál maradt volna a Hitgyüliben, akkor védenéd őt, ezerrel.

 

Tifelétek az a trendi, hogy az Autonóm gyülekezetben rosszul érzik magukat az emberek.

Én a Hit gyülekezetében éreztem rosszul magam!

Nem kellett volna sok, hogy jól érezzem magam, nem lett volna nehéz jó irányba terelni a dolgokat, de a felettem lévő tekintély azt mondta, hogy nem!

Hányszor és hányszor mentem oda nagy tisztelettel, alázattal SzZ-hoz, és próbáltam előadni, hogy hol szorít a cipő. Volt, hogy nem szólt semmit, volt, hogy belém fojtotta a szót, volt, hogy mondott valami nem a témába vágót, volt hogy nem szólt semmit, de aztán mások előtt kigúnyolt.

Ha valaki ezek után még azt mondja, hogy én keressem meg őt, hát akkor legfeljebb a legendás udvariasságom miatt nem mondom meg, hogy mit gondolok.

 

Persze történt velem sok jó dolog is, sok jó tanítást hallottam, van sok okos dolog, amit a Hitgyüliben hallottam, és azóta is kamatoztatom, megismerkedtem sok kedves emberrel is.

A 12 és fél év szenvedést úgy értsd, hogy a sok jó dolog mellett már az elején voltak problémák, aztán egyre több.

Megoldani bár könnyű lett volna, de SzZ másképp akarta. Lelépni azért esett volna nehezemre, mert olyan erős volt a kötelék. Nem maradt más, mint hogy megtanuljak együtt élni a bajokkal, innen a szenvedés.