Én Bián voltam sorkatona 94-95ben. Sárbogárdra vonultunk, de az alapkiképző bázis elvégzése után volt egy úgynevezett embervásár, ahová az osztályoktól odajött "embervevők" kiszipkázták a saját osztályuknak az újonnan vonultakat. Addig a napig semmi szakmait nem oktattak, csak jobbra-át balra-át meg ilyenek. Aztán engem kb12ed magammal kiválasztott "szjmh" (hozzászólás 81), és átvezényeltek a Vasváriba, Pestre. Onnan jártunk ki minden nap busszal az Érdi harcálláspontra tanulni a P18 lokátort honvédi szinten. Ez 2 hónapig tartott, a szakmai képzés végén vizsgázni kellett, ami elektronikából és diktálásból állt. Csak a Bia -i diktálás maradt meg a fejemben, az valami ilyesmi volt, ha pl. a diktálás parancs utáni első cél koordinátáit kellett továbbadni : 00-11-01-11-01-286-6osnak a 4esében. Ez azt jelentette, hogy a "00" az a TTK-snak (tervtábla kezelő, aki a plexi üvegen a térképen húzta a cél útvonalát és tükörírással kellett írnia) a HÁP-on, hogy figyelem, a 11 es osztály első célja az aktuális koordináta rendszer 286os kockájában a 6os kisebb kockájának a 4esében van. Ez volt a legelső cél. Ha feljött egy második cél is, akkor az 00-11-02-11-02-286-6osnak az 5ösében... ez elég közel volt az előzőhöz, és ha nem volt éppen cél, akkor a két célt folyamatában egyszerre:00-11-01-11-01-286-6osnak az 5ösében(mert egy osztást arrébb ment a cél az előző koordináta megadáshoz képest),00-11-02-11-02-286-7esnek az 1esében. Ha több cél volt, ami elég jellemző volt, akkor aztán volt számáradat. A lokátor indikátora egy kb60 cm átmérőjű kerek sötét üveg volt, és a célokat, amikor éppen lediktáltuk az aktuális koordinátát, akkor zsírkrétával odahúztuk a képernyőre, és melléírtuk, hogy hanyas cél éppen. Az idővonal 6szor fordult percenként, ami elég komoly szaktudást igényelt egy komolyabb gyakorlaton, ha 1es fokot nyomtak ( teljes harckészültség). Ez a gyakorlat egyszer volt , amíg katona voltam. Jól vizsgáztunk. Kb 4havonta a törzsfőnök Szabó szds, aki maga is P-18asként kezdte, osztályozó vizsgát tett a lokátorosok között, amikor is beröffentettük a lokátort, és diktálni kellett neki, amint ő is a lokátort nézte. A lokátort beröffentéséhez csak az ütit kellet felhívni, engedélyt kérni gyakorlásra. Én, mint váltásparancsnok sokat csináltattam a kopterekkel. Az alap a 3as szintű kezelő volt, a legjobb az első osztályú. Az 1. oszt. zsoldja majdnem háromszor annyi volt, mint a 3.ad osztályúnak. Érdekes, hogy a Kékestető állandó célként jelentkezett mind Érden, és mind Bián is.