Felrakok Neked két képet, remélem fogok tudni válaszolni. A lagnagyobb baj az volt, hogy ezen a hullámhosszon az elektromágneses energia nem vezetékben, hanem üreges csőtápvonnalban tarjed. Ez a tápvonal pedig merev volt, vörösrézből készült valami speciális fém bevonattal - azt hiszem palladium - mindenesetre rohadt drága volt. Ezt a tápvonalat pontosabban tápvonalrendszert sajnos nem lehetett a végtelenségig nyújtan, hajlítgatni meg pláne nem. Ezért arra nem volt lehetőség, hogy a tűzvezető lokátor antennarendszerét külön tegyék a berendezéstől. Sajnos a berendezést folyamatosan figyelni kellett, tehát oda mindenképpen kezelő kellett. A többi egyébként az 1977-től épített tüzelőállásokban bent volt a föld alatt, tehát védve volt. A PV és a többi kabin között meg már csak kábelkapcsolat volt. A Nyeva komplexum antennaposztja már más volt. Ott is bent volt a kabin a - egy volt - föld alatt, a dombon kívül csak az antennaposzt volt (UNV). Azon az állványon az antennákon kívül csak a nagyfrekvenciás és nagyteljesítményű részek voltak. Az meg a NYEVA teljesítményéből adódóan lényegesen kiseb volt, mint a Volhov PV kabinja. Gondolj bele: a Volhov PV kabinjában 2 darab 1 MW impulzusteljesítményű adóberendezés volt. A Nyeva teljesítményét nem tudom. A képen az antennarendszer alatt különböző kezelőerkélyeket láthatsz, de azok csak időszakos ellenőrzés idején voltak felhajtva. Képzeld el, milyen felemelő érzés volt ott dolgozni télen, amikor a technikust csak egy ponyva védte az időjárástól. A PV kabinban legalább meleg volt. Az orosz egy időben kísérletezett azzal, hogy adott esetben a PV kabint le tudták süllyeszteni egy fedezék mögé, de igazán nem vált be, mert bonyolult volt és drága.