Azt gondolom, hogy a beszéd cizelláltsága, a gazdag szókincs, a finom modor, a kultúrált kommunikáció kellékeinek megléte vagy hiánya éppoly látlelet az adott társadalomról, mint mondjuk a környezet tisztasága vagy elhanyagoltsága.

Én emocionális beállítottságú nőként, úgy gondolom, hogy abban a társadalomban, ahol véálemények, gondolatok avagy a hétköznapi személyközi kapcsolatok gyakorlása során durvaság, mocskosság, tiszteletlenség tapasztalható, az azért van, mert a társadalom beteg. A durvaság, az erőszak indulatok közvetítése.

Úgy gondolom, Mo-n haragszanak az emberek, tele vannak gyűlölettel, csalódottsággal, elégedetlenséggel - ez tükröződik a viselkedésben is.

Az én gyerekem 16 éves lesz. Értelmiségi család vagyunk, sokat utaztunk, sokat dolgozunk, kapcsolataink kiegyensúlyozottak, békességre törekszünk. Mégis, az én gyerekem és a barátai (tényleg a barátai??) egymással kizárólag nyeglén, vulgárisan kommunikálnak, sőt a gimnáziumban is (ami egyébként egyházi gimi...)

Azt gondolom, ez egy üzenet: boldogtalan, egymást nem szerető emberek élnek egymás mellett, telis-tele feszültséggel