nilola
2005.02.13
|
|
0 0
59
|
Háy János Amikor történt Amikor történt, ami történik, mert más nem lehet, a szív peremén ritmust ver a képzelet. Az ereken át üzen a dobgép, s a szívre rázuhan valami nehezék. Akár a télhideg: nincs kabát, hogy kintrekesztené, nincs meleg szoba, hogy kívülre zárná: ami történt. De a tavasz sepert, elôször a havat el, majd az ónos jeget, s aztán a húzós szelet, végül kiugrasztotta a fák belét. Mintha súlyukat vesztették volna. Csak késôbb érezhettem, nem löki hátra semmi a lüktetést. Nem ver ki idegen ritmust semmi a szív peremén. De volt-e más dobszó, amikor történt? Késve pucol a valóság, hetekig bôgnek a súlyos hengerek, s mikor erejét veszti a képzelet, az idô idôt seper. Aztán újra történik, súlyosul és dobol, hiába tudni: érvénytelen, nehezék mégis és idegen zene. Helyt helynek töröl a tavasz, súlytól súlynak szabadít. Amit tudni: nem tudni; ami történik: elmozdít. |
|