Aztán egy remete jött elébe, aki évente egyszer
látogatott be a városba és így szólt:
- Beszélj nékünk a gyönyörről!
És ő felelt néki, mondván:
- A gyönyör a szabadság éneke,
- de nem a szabadság;
- vágyaitok virágba szökkenése,
- de nem a gyümölcsük;
- mélység, amely a magassághoz kiált,
- de nem a magasság ő és nem a mélység;
- kalitkából kiszabadult madár ő,
- de nem a tér egésze.
- Bizony, úgy van az, hogy a gyönyör a szabad-
ság éneke.
- És bár örvendezve hallanám, hogy egész szíve-
tekkel énekelitek, mégsem szeretném, ha szívetek belé-
veszne az éneklésbe.
- Némelyek a fiataljaitok közül úgy keresik a
gyönyört, mintha az volna minden, s ezért elítéltetnek és
megdorgáltatnak.
- Én nem ítélném el és nem dorgálnám meg őket.
Hagynám, hogy keressenek.
- Mert meg fogják találni a gyönyört, de nemcsak
a gyönyört;
- hét nővére van annak, s a legkisebb közöttük is
szebb, mint a gyönyör.
- Vagy nem hallottátok-e az emberről, aki gyö-
kerek után ásott a földben és kincset talált?
- És a véneitek némelyike megbánással emléke-
zik vissza a gyönyöreire, mintha vétkek volnának, amelye-
ket ittas állapotban követett el.
- Pedig a megbánás elködösíti a lelket, de nem
fenyíti meg.
- Olyan hálával kellene gyönyöreikre emlékezni-
ük, mint amilyennel egy nyári aratásra emlékeznek.
- De ha könnyebbségükre szolgál a megbánás, le-
gyen meg nékik ez a könnyebbségük.
- És vannak közöttetek olyanok, akik nem elég
fiatalok a keresésre, és nem elég öregek az emlékezésre;
- és félve mind a kereséstől, mind az emlékezés-
től, menekülnek minden gyönyörtől, hogy el ne hanyagol-
ják szellemüket, vagy ne vétkezzenek ellene.
- De nekik éppen ez a tartózkodás a gyönyör.
- És így ők is találnak kincset, bár remegő kézzel
gyökereket ásnak.
- De mondjátok meg nékem, ki az, aki vétkezhet
a szellem ellen?
- Megsérti talán a csalogány az éjszaka csendjét,
vagy a szentjánosbogár a csillagokat?
- És vajon a lángotok, vagy füstötök teher-é a
szélnek?
- Azt hiszitek talán, hogy a szellem pocsolya,
amit egy bottal is felzavarhattok?
- Gyakran, amikor megtagadhatjátok magatokból a
gyönyört, csak elraktározzátok vágyatokat lelketek vala-
melyik zúgába.
- De ki tudja, hogy amit ma mintha elhagynátok,
nem várakozik-e a holnapra?
- Még a testetek is ismeri örökségét és jogos
szükségletét és nem hagyja becsapni magát.
- A testetek pedig lelketek hárfája,
- és rajtatok múlik, hogy édes zenét hoztok-e ki
belőle, vagy zűrzavaros hangokat.
- És most azt kérdezitek szívetekben: "Hogyan
különböztessük meg a gyönyörben azt, ami jó, attól, ami
rossz?".
- Menjetek a rétjeitekre és a kertjeitekbe, s ott
megtanulhatjátok, hogy a méhnek gyönyörűség a virág
mézét összegyűjteni,
- de a virágnak is gyönyörűség, ha odaadhatja
mézét a méhnek.
- Mert a méh számára a virág az élet kútfője,
- a virág számára pedig a méh a szerelem hírnö-
ke,
- és mindkettőjüknek, a méhnek és a virágnak
egyaránt, a gyönyör adása és elfogadása szükséglet és el-
ragadtatás.
- Orphalese népe, legyetek olyanok a gyönyöre-
itekben, mint a méhek és a virágok.

[Kahlil Gibran: A próféta]