Kedves Mumu, azért nem elemeztem pontról pontra, mert amit leirtál, az pragmatikusan igaz, nincs rajta mit vitatni.  De nem csak pragmatikus szempontok vannak.

Mondok egy hasonlatot.  Feljön egy vidéki fiatalember Pestre, mert szükség van valahol speciális munkaerejére.  És akkor a humánpolitikai osztály elkezdi átnevelni:  vegyél fel sötét zakót, nyakkendőt,  szokjál le a szürcsölésről, gyere be fél órával munkakezdés előtt, csókolj kezet a titkárnőnek  ... stb. stb.   És akkor a gyerek azt mondja: Most akkor rám, és a munkámra van itt szükség, vagy egy újabb alattvalóra, akit olyanná akartok átnevelni, mint ti vagytok?!

Magyarország Isten engesztelő országa - mondotta Mária Medjugorjéban a látnok fiataloknak. Magyarország kompország volt amióta fennáll, de ebből nem sok anyagi haszna származott, sőt... Mégis, "ezredévnyi szenvedés" után létezik, életben van, a maga sajátos módján. Magyarország nem biztos, hogy szívesen adja oda teljesen önmagát, azért, hogy az EU urai vessenek neki egy-két koncot.  Az EU-n kívül is van élet ! - mondja Szerbián kívül Norvégia és Svájc.

Szóval csak azt akarom mondani, hogy a pragmatikusan okos és realista érveken kívül léteznek másfajta érvek is, amelyek azonban nem állnak meg a száraz gyakorlatiság harcmezején.  Sőt talán még butaságnak is hatnak ebben a környezetben. Ezért nem akarnám erőltetni, hiszen ezek érzéseken, sugallatokon alapszanak, nem kőkemény logikán.

A te mondataiddal meg semmi baj.

tr.