Úgy látom, félreértettél. hogy csak cseszegetni akarlak, irigykedem, ilyesmik.

 

 Pedig nem, abszolút nem zavarnak a dugásaid. Tudom, látom, hogy sokakat igen, engem nem.

 

 

Mindösszesen felmerültek bennem kérdések.

Szórakoztatóak a hozzáfűzéseid, kár, hogy szinte egyáltalán nem reagálnak az előttük - dőlt betűvel - tőlem idézettekre.

 

Én ugye két dologra kérdeztem rá:

                                    

                                          - 1. miért nem keresel/találsz valaki értékeset?

                                          - 2. mi a jó ebben a sok megaláztatásban?

 

 

  Az elsőnél említed Széchenyi Zsigmond vadászkalandjait, hogy hát ő se állhatott meg az első bivalynál. A példa eleve nem jó, hisz egy trófea megszerzése, megírása nem egyenértékű egy emberi kapcsolattal, kivéve, ha ez utóbbi esetben is tudatosan csak "trófeára" hajtasz, ez esetben viszont elmondhatjuk, nem is keresel értéket.

  Persze értem, mi volt a lényeg, hogy nem találhatod meg az "értéket" csupán egy próbálkozás alapján. Ezt nem is kívánja tőled senki. Még azt se, hogy 6,8,10 nő után hagyj fel a keresgéléssel. Na dehát te naponta dugsz meg új nőket, tehát ki tudja, hány száz, hány ezer próbát tettél már. Ha ezek után sem találod meg azt, aki mellett a többi nem érdekel, akkor vagy nem az igazán jó nőknél próbálkozol, vagy ...

 

(és tudod, az igazán jó nő nem attól az, hogy Ambrus Attilának jó volt - ezen egyébként tényleg csak mosolyogni tudtam, hogy mivel Attila tökös gyerek volt, ezért megbízol az ízlésében. :) Nekem valószínűleg pont nem volna jó, ami neki jó volt. Nyilván dögös cicababa, de ennyi.)

 

 

 A másiknál érdemben nem is reagáltál, ha csak azt nem, hogy döntő többségben nem kapsz elutasítást kapásból. De én nem is ezt mondtam, hanem azt, hogy az "esetek többségében". Nálam a döntő többség kb 90 %, a többség meg 55-60.

az is épp elég megaláztatás. Ezért is voltam kíváncsi ennek a lelki hátterére. Én is láttam figurákat, akik mindent megtettek, hogy megkapják a nőt, de soha nem értettem, hogy bírják ezt a kuncsorgást. Nekem ez soha nem ment volna.

Nekem a kérés nagy szégyen, adjanak úgy is, ha nem kérem. :)

 

 

 egyébként nem kizárt, hogy egyszer, ha lesz hozzá energiám, írok majd ide pár "érett nős" sztorit az utóbbi évekből, csak hogy nehogy az legyen, hogy irigykedem a tieidre. :)