AZ ÁHITAT ZSOLTÁRAI

 

                        I.

 

Kedves, miért is játszom boszorkányos

ékes szavakkal, amikor szomorúbb

vagyok a fűznél, büszkébb a fenyőnél

és szőkébb a vasárnap délelőttnél.

 

Amikor ősszel, ha haloványan csilllog

a napfény, egyszerű szavakkal hódolok

néked és szeretlek, ahogyan csak a fűz

szeretheti a bágyadt folyót.

 

Szines miseruhát hoznak az alkonyok, hogy

imádkoznak hozzád egyszerű, szomorú

szavakkal, melyek néha bennem születnek

és nem marad utánuk semmi.

 

Szomorúbb vagyok a parti fűznél

és szép szavakkal szeretlek mégis

pedig te szebb vagy a százszorszépnél

és az egyszerűbbnél is egyszerűbb.

 

1928. november 14.