Szemlőhegyen, Buda táján

lakik az én Gyurcsány bátyám,

melegszívű, dolgos, derék,

tőle tudjuk ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,

rátévedt a MÁV vasútra,

Ceglédről – így szól a fáma -

Szökik, lóg fel Pest-Budára.

Intőt kapott a gidája

Ezért fut a nagyvilágba:

Budapestre, hol vágy szédít,

S világvárost Demszky épít.

Januári hóban, fagyban,

Plusz tíz fokos alkonyatban,

Mit ad Isten, gidánk lába

Buszra hág, útját nem állja

BKV-nak ellenőre,

Legalább is egyelőre

S indul vele, mint a meszes

Robog a 91-es.

Olykor a busz nagyot zuttyan,

S néhány utas biz’ felfortyan,

Kátyu-Demszkyt emlegetik,

Cifrázzák is, úgy szeretik.

Gidánk szeme nagyra tárul,

Mit sem tud politikárul…!

Ártatlan ő, ez nem vitás,

S mindjárt itt a végállomás.

Szemlőhegyi út mentében ,

Gidánk bolyong bús kedvében,

„Jaj, setétben ordas kószál!” –

Gidánk megáll mint egy kőszál.

Ám mielőtt rája törne -

A sötétből nem egy törpe,

De egy inas, magas alak

Toppan elő. Inkább szalad,

S rákiált a toportyánra,

Jelzőkkel aposztrofálja,

S ezzel zárja: „Farkas, ácsi!

Én vagyok a Gyurcsány bácsi!”

Ettől ki él, mind megrémül,

Még a Fidesz is megszédül,

A farkasról nem is szólva,

Határon túlra kotródna,

Ám most onnan visszaverik,

„NEM”-et mondó, nem szeretik.

Lába közé farkát húzza,

Így húz balra el, a búsba.

Gidánkat az öröm szállja,

Végre itt a Gyurcsány bátya:

Ölbe veszi, megsajnálja,

hazaviszi kis (!) házába.

Ápolgatja, dédelgeti,

friss hírekkel megeteti,

jelszavakkal megitatja,

mintha volna édesatyja.

Gyorsan gyógyul gidánk lelke,

Ceglédre visszamehetne,

vidám táncot ellejthetne,

de nincs hozzá való kedve.

Ceglédet Gyurcsány felhívja,

A családot biztosítja,

Hol egy alelnök a vendég,

Emeszpés ő, véletlenség.

Esti szellő ködöt kerget,

Alelnökök üzengetnek:

„Vár a sarjú, gyenge hajtás,

gyere haza, gida pajtás!”

Könnybe lábad az őz szeme,

hej, nagyon is visszamenne,

csak az anyja úgy ne várná,

s az intőért megdádázná!

Mielőtt nagydobra veri

Gidánkat vonatra teszi

Gyurcsány bá, a békeszerző,

Aztán jöhet a szerkesztő!

Otthonába gidánk megtér,

Jövőt épít, mától nem fél,

Piros szegfű, pipacs, zsálya

virít házuk ablakában.

Egyiket Gál Péter hozta,

másikat meg Kovács Julcsa,

harmadikat Horváth Erzsi,

úttörő lesz valamennyi.

Gyurcsány szülinapra készül,

Emeszpé tizenöt évérül

Lesz egy komoly mondandója

S gidánkból lesz - metafora:

"Korra nézve – bárki látja –

Az MSZP süldő lányka,

Fejlettségre – ne aggasszon,

Ő máris egy vérbő asszony."

Gagyog, s ragyog mint a szurok,

Na – gondolja – odaszúrok

Még annak, ki arabista:

"Minden szaúdi terrorista!"

Szemlőhegyen, Buda táján

lakik az én Gyurcsány bátyám,

melegszívű, dolgos, derék,

tőle tudjuk ezt a mesét.

 

Forrás: gondola