Csak párat a kedvenceimből, ami most az eszembe jut.

 

Fábri Zoltán: Hannibál tanár úr; Körhinta; 141 perc a befejezetlen mondatból.

Bódy Gábor: Amerikai anzix; Kutya éji dala.

Jeles András: Álombrigád

Erdély Miklós: Verzió

Jancsó Miklós: Szegénylegények; Csillagosok, katonák

Bacsó Péter: A tanú

Gothár Péter: Idő van

Enyedi Ildikó: A bűvös vadász

Keleti Márton: A tizedes meg a többiek

Gaál István: Magasiskola

Tarr Béla: A Werckmeister harmóniák

Szomjas György: Talpuk alatt fütyül a szél

Huszárik Zoltán: Szindbád

 

És még folytathatnám. A magyar filmművészet legjobb korszaka a 60-as évek környékén volt. Viszont a mai helyzetről egy mondás jut eszembe: ami nincs, arról nem érdemes beszélni.