Hát tudod mit? nekilátok, mert türelmetlenek tűnsz. Először beszúrok egy képet, amin vázlatosan a Volhov vezérlő kabinjának, az UV kabinnak az alaprajza van. A kabinban az alapvető harcimunkához ennyi ember kellett, az úgynevezett csökkentett csoport, vagy készültségi váltás többi tagja a berendezés üzemkésszé helyezése, a rakéták felkészítése után csak korlátozottan vett részt a tevékenységben. Alul, balra egy tervtábla kezelő van, aki a saját felderítő lokátorok adatait rögzítette, igény szerint valamelyikét. Fölötte van a kihelyezett indikátor, amely a meglévő két lokátor közül bármelyiket képes volt megjeleníteni, de csak elsődleges lokációs információkat. A P-18 és a P-15 is képes volt magasságot mérni, de csak viszonylag pontatlanul, és csak a lokátorban, tehát a VIKO mellett nem lehetett magasságot megállapítani, csak oldalszöget és távolságot. Fölötte a három kézikövető kezelő, pontosabban a távolsági volt a góré, ő főkezelő volt. Az általános légihelyzet tervtáblára az elöljárótól érkezett cétájékoztatást rögzítették.

Jobbra alul az OP pult kezelő ült, az egyetlen kannibál, aki kabinban volt. Ő volt az, aki a rakéták felkészítését, pihentetését irányította. Alulról a második a parancsnok (lövő), akinek jobb oldalán a cél repülési paraméterek műszerei voltak. (Sebesség, magasság, mellérepülés mértéke.) Bal oldalán tudta nézni a kihelyezett indikátort, és arra is volt lehetősége, hogy "átdobás" üzemmódban a VIKO indikátoron talált célra odavitt egy elektronikus jelet, majd az egész komplexumot egy gombbnyomásra oda lehetett állítani. Kis vacakolás után meg lehetett találni a célt. Jobbról a harmadik a rávezető tiszt (lövő segítője). Tulajdonképpen az egész berendezést ő irányította a bekapcsolástól a működési ellenőrzésen és a harci munkán át a kikapcsolásig. Az átdobással, vagy más módon megkapott célt ő tudta felderíteni, majd miután kiderült, hogy bizony, arra a célra tevékenykedni kell, ő tudta a kézikövetők felé továbbítani követésre. A rávezető tiszt kerekeivel (három darab volt, lásd kézikövetők) csak úgy lehetett irányítani a berendezést, hogy ha tekerted a kereket, akkor mozogtak az antennák, illetve a távolsági jel. Ha a rávezető tiszt a kerekeket előretolta, akkor volt lehetőségük a kézikövetőkek, hogy átvegyék a követést. De csak lehetőségük volt, mert a követést csak parancsra vehették át. Ha átvették a követést, akkor a kézikövető kerekének mozgatása hatására a berendezés mozgási szögsebessége növekedett. Tehát nem csak akkor forgott az antenna, ha tekerték a kereket. Ha belehajtottak mondjuk 40 ^o-ot, akkor belehajtottak mondjuk 0,5 ^o/sec szögsebességet. A szögsebesség mértéke attól is függött, hogy mennyit tekertek a keréken, illetve azt milyen gyorsan tették. A kézikövetőnek tehát nem kellett folyamatosan tekernie, elég volt csak a követő jelet folyamatosan a céljelen tartani, és ehhez a kezdeti kapkodás után csak kis mozdulatokra volt szükség. Most ennyi, rövidesen folytatom, de úgy érzem, hirtelen hosszú lesz.