Egyetértek abban, hogy Horthynak egy csődtömeg jutott 1919 után. Egyfajta konszolidációt végre is hajtott Horthy, pontosabban Bethlen. Teleki nagyformátumú politikus mivoltáról nem vagyok meggyőződve: egyrészt emberellenes eszmék  rabja volt - lásd antiszemitizmus - , másrészt saját maga kellett szembesülnie politikája csődjével, de olyan totális mértékben, hogy csak az öngyilkosság maradt számára kiút. Klebelsberg alatt sok iskola épült a nacionalista kultúrfölény elméletet megalapozandó: de azért, ha már ennyire rajongunk érte, az egész Horthy rendszer Klebersberggel együtt is képtelen volt a tömeges írástudatlanságot felszámolni - nem is akarta. Ez majd csak 45 után valósul meg, de az, gondolom nem számít, csak a sztárolt Klebelsberg. Egyébként a Horthy rendszer, ha netalán másban nem is (de persze másban is),  éppen a hárommilió koldus esetében visel súlyos felelősséget. A rendszer ugyanis a rá jutó negyedszázad alatt konzerválta a félfeudális nagybirtokot, a zsellérek, nincstelenek, a nyomorúságos szegényparasztok világát, az úr és szolga világát: ebben 1919-hez képest 1944-ben sem volt számottevő előrelépés. Ugyanaz az indiai kasztrendszer uralkodott mindvégig, és ebben az állítólagos demokratikus jegyeket is viselő rendszer (valójában burkolt diktatúra)  nem engedett egy tapodtat sem.