E hét hétfőjén, az alábbi tartalmú levéllel fordultam Kulimák Gábor barátom felkérésére dr. Sziegl Zsuzsannához, a bajai kórház főigazgatójához.

Koordinációs szándékom eredményeként, a főigazgató asszony ma reggelre beszélt meg Kulimák Gáborral találkozót, mely során részletesen taglalták azokat a kellemetlenségeket, melyekben részük volt egy betegellátásra szorult közös barátunkkal, múlt szombaton (jaunár 29-én) este a bajai kórházban.

 

Kulimák Gábor elmondása szerint, dr. Sziegl Zsuzsanna legmesszebbmenőkig osztotta az eset miatti felháborodásukat, a történések sorrendjében részletről részletre kielemezték a történteket, majd a hallottak, valamint a hétfő óta vizsgáltak alapján olyan elhatározásra jutott, hogy felállít egy szakmai bizottságot a vérlázító viselkedés kivizsgálására.

A főigazgató álláspontja szerint az ő irányítása alatti egészségügyi intézményben nem fordulhat elő olyan eset, hogy egy orvosi segítségre szoruló beteg ne kapja meg a neki evidens módon járó ellátást. Eltökélt szándéka tiszta közeget teremteni a bajai kórházban, minden igyekezetével azon van, hogy e kórházzal szemben megszűnjön minden olyan előítélet, mely az egészségügyi szféra egyes területeinek köszönhető. Hiszen a most felmerült és hasonló esetek olyanokra is árnyékot vetnek, kik tisztességesen művelt hivatásuknak tekintik a beteg emberek gyógyítását, ápolását. Hite szerint utóbbiak vannak többségben.

 

Dr. Sziegl Zsuzsanna az ominózus ügy egészségügyi szereplői viselkedése miatt elnézést kért az érintettektől, egyúttal kifejezte örömét amiatt, hogy Kulimák Gábor és társai esetében olyanokra lelt, kik közérdektől vezérelve fel merik vállalni esetüket.

____________________________________________

 

A főigazgató asszonynak küldött levél tartalma:

 

 

"Bajai Városi Kórház
Dr. Sziegl Zsuzsanna főigazgató részére
 
 
Tisztelt Főigazgató Asszony
 
 
Titkárságvezetőjével telefonon beszéltekhez híven, rendelkezésére bocsátom Kulimák Gábor vaskúti lakos sorait, a bajai kórházban általa tapasztalt megalázó élmények vonatkozásában.
 
Kulimák Gábor révemen kéri Önt, mielőtt az eset vonatkozásában médiákhoz fordulna, szíveskedjen meghallgatni személyesen is előadását, mely egyúttal egy kivizsgálás kezdeményezését is kívánja úgy saját, mint az érintettek részéről jelenteni.
 
Tisztelettel: Muity Mijo
Baja
 

--------------------------------------------------------------------------------

 
Alábbiakban idézem Kulimák Gábor előadását, akivel a következő telefonszámon áll módjukban időpontot egyeztetni meghallgatása végett: xx xx xxxxxxx
 
'Január 29-én Bácsbokodon tartózkodtunk szűk baráti társaságban.
Kb. 19 óra körül társaságunk egyik tagja, A........ Béla lába rettenetesen elkezdett fájni, de úgy, hogy örjöngött kínjában. Karba vettem, mint egy kisgyereket, és elvittem az autónkig, azzal a szándékkal, hogy Bajára viszük a kórházba ahol segítenek neki (mint utólag kiderült, nem így történt), csak-csak előbb jutunk be, mintha mentőt hívnánk.
A bajai kórházhoz érve a baleseti sebélyeti pavilonnál a mentők bejáratához kanyarodtunk, én gyorsan bementem, és folyosó első rendelőjéhez mentem, ahol nyitva volt az ajtó. Beléptem, négy  személy tartózkodott a vizsgálóban, két orvos, egy aszisztens, és egy betegtologató. Közöltem velük, hogy hoztunk vidékről egy beteget, aki nem tud lábra állni, szíveskedjenek küldeni segítséget. Jött is egy fiatalember a gurulós ággyal, és betolta az imént említett rendelőbe, de ott azt mondták, hogy a folyosó végére kell vinni, majd ott megvizsgálják. Rendben. Hátratoltuk, és három nőszemély jött ki. Az egyik kezdte faggatni a Bélát a folyosón, de teljesen flegmán! Erre én megkérdeztem egyik mellette álló nőt, hogy ki ez, mivel kitűzőt nem láttam rajta. Ez a doktornő, mondta. Én erre doktornőhöz: elnézést, nem lehetne kicsit barátságosabban a beteggel beszélni, van szegénynek éppen elég problémája!? Elkezdett hisztériázni, és közölte, hogy ő nem hajlandó a beteggel foglalkozni, a fekvő beteghez vágta a papírjait és elvonult csapatostól! Mi ezt megdöbbenve vettük tudomásul, nem akartuk elhinni, hogy egy orvos nem látja el a hozzá hozott beteget!
 
Tehetetlenül, de még bíztunk az első rendelőben ügyeletben lévő orvosokban, így hát visszatoltam a betegkocsit hozzájuk. Ott ekkor egy ....nak tűnő orvos és egy asszisztens volt bent. Közöltem vele, hogy mi történ. Ő azt válaszolta, hogy nem tud segíteni, mert nincs fájdalomcsillapítója. Mondtuk neki, hogy írjon egy receptet, és behozzuk, hogy be tudja adni neki. Ezt nem lehet, mondta. Közben bejött egy másik orvos is. Rajta volt kitűző, valami ........ nevű volt, azt hiszem. Előadtam neki mi történt, és kérdeztem tőle, hogy neki mi a meglátása a kérdésben? Válasza: "a doktornőnek biztos igaza volt, biztos nem így volt, ahogy mi neki előadjuk!" Itt volt a második megdöbbenésünk! A lényeg: NEM SEGÍTETT SENKI SEM!!! Nyugodtan ültek bent, nem érdekelte őket, hogy egy ember kegyetlenül szenved! Nem értettem az egészet, hogy ilyesmi hogyan fordulhat elő! Nem volt beteg rajtunk kívül más, tehát azt se lehet mondani, hogy sok munkájuk lett volna, ami lekötötte őket. Természetesen két tanúval tudom mindezt igazolni.

 

Kulimák Gábor"