240 000 név található, 4000 oldalon. Valamennyien olyan személyek, akiknek állambiztonsági dossziéját a Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) őrzi. A baj csak az, hogy a listán sokan vannak, akik nem "titkos munkatársak", hanem állambiztonsági tisztek voltak, illetve olyan személyek, akikről dossziét nyitottak, de nem sikerült őket beszervezni.

 

Bronislaw Waldstein akciója megváltoztatta a lengyel politikai közbeszédet. Az ügynökügyet már korábban felvetette a Lengyel Családok Ligája (LPR) nacionalista-klerikális jobboldali párt. Azzal álltak elő, hogy az IPN teljes listáját - hasonlóan a cseh és szlovák gyakorlathoz az interneten kell publikálni. Az érvényben lévő lengyel törvény szerint a doszsziét csak olyan személy kaphatja meg, akit az állambiztonsági tevékenység sértettjének nyilvánítanak. Megkaphatja persze az egykori besúgó is - ám ezzel deklarálják az államszocializmus éveiben végzett ténykedését.

 

Az IPN állambiztonsági archívuma hozzáférhető a történészek és újságírók számára. Waldstein számos interjújában azt bizonygatta, hogy a másolatokkal csupán újságíró-kollégáinak kívánt segíteni. Tény, hogy az adatlopás addig nem is lett nyilvános, amíg a Gazeta Wyborcza című, vezető liberális lap meg nem írta. Az újságírótól lapja megvált. Talán ebben annak is lehetett szerepe, hogy a listán szerepelt a főszerkesztő neve is.

 

A további fejlemények része, hogy az IPN éppen csütörtökön közölte: megrövidíti az anyagkiadást, s a Waldstein-listán szereplőket előre veszi. Ez azt jelenti, hogy a korábbi néhány hónap helyett egy-két hét alatt is dossziéjához juthat az egykori megfigyelt.

 

A mostani szuperbotrányt 15 év kiszivárogtatása és az elmúlt hónapok közepes méretű botrányai előzték meg. A III. Lengyel Köztársaság létrejötte óta különbözőbb közéleti tekintélyeket vádolnak meg besúgói múlttal. A leghangosabb az volt, amikor Lech Walesa akkori államfőt, a Szolidaritás alapítóját vádolták meg, hogy Bolek álnévvel jelentett.

 

A legutóbbi botrány Józef Oleksy baloldali politikust, a szejm addigi elnökét érintette. Sokéves eljárás után az átvilágítóbíróság megállapította: hazudott, amikor azt mondta nem állt kapcsolatban az állambiztonsággal. Oleksy lemondásra kényszerült, de egyáltalán nem tűnt el a közéletből.

 

Mindez nem keltene akkora izgalmat, ha 2005 nem lenne választási év Lengyelországban. Lehet, hogy már júniusban képviselőket választhatnak, s hamarosan új elnököt is. Aleksander Kwasniewski többé nem jelöltetheti magát. Ebben a helyzetben az átvilágítás ügyét választotta a szélsőjobboldal arra, hogy átvegye a politikai közbeszéd irányítását. Főleg a korábbi liberális ellenzéket támadják, azokat, akik az 1988-1989-es kerekasztal-tárgyalásokon fordulatot értek el. Azt akarják demonstrálni, hogy ott "ügynökök tárgyaltak beszervezőikkel".

 

Neves krakkói értelmiségiek - köztük Wieslawa Szymborska Nobel-díjas költő - arra figyelmeztettek: az átvilágítási vitában radikalizálódott a választások fő esélyese a Polgári Platform, amelyet eddig a politikai mérséklet, a liberalizmus pártjának véltek.

NOL