Sziasztok!

A nickemhez hűen én alulnézetből tudok néhány adalékkal szolgálni a topic témáját illetően.

Meglehetősen furcsa érzés volt beleolvasni ebbe a topicba nekem, aki a 70- es évtized elején töltöttem sorkatonai szolgálatom az MN 3011 Nagytarcsa ezrednél. Annál is inkább, mivel a 12- évről szóló papírt természetesen én is elolvastam, de lévén civil foglalkozásom, erről idáig sem nagyon beszélgettem senkivel. Légvédelmi tüzérségi felderítő katona voltam, tervtábla kezelői szakképesítéssel.

Ez annyit tesz, hogy feladatom az általános légihelyzetet nyilvántartó "tervtáblán" (ami gyakorlatilag a mi ezredharcálláspontunkon egy kb. 2,80 x 4,00 m nagyságú plexi lapra rajzolt és hátulról megvilágított térkép volt, ami kb. Augsburgtól Munkácsig ábrázolta Európa egy részét) kellett a rádiótechnikai csapatoktól géptávírón érkező adatok alapján az általános légihelyzetet ábrázolni. A géptávíró irodában 3 katona olvasta be a folyamatosan érkező jelentéseket, amit mi -tervtáblakezelők- fülhallgatóval hallgattunk és vittük fel az adatokat zsírkrétával a tervtáblára. Egyes távírász katonák, olyan rohadt gyorsan olvasták a jelentéseket (ami kb. 12- 14 számjegyből állt), hogy néha alig tudtuk azokból felírni az adatokat.

Feladatunk kizárólag a polgári gépek figyelemmel kisérése volt, a katonai gépekről csak a gyakorlatok alkalmával kaptunk adatokat. Izgalmat csak az jelentett, ha néha- néha 1 -1 gép -nyilván véletlenül- jelentősebben letért a kijelölt légifolyosóról. Ilyenkor nagyritkán előfordult, hogy Pápa vagy Taszár gépeket emelt fel, ezeket aztán már mi is figyelemmel kisértük. Ilyen eset a 21- hónapos szolgálatom alatt talán ha 3- 4 alkalommal, ha előfordult.

Nem tudom, emlékeztek-e még arra, amikor 1972 Karácsonya előtt a MALÉV Berlinből hazatérő két IL 18- as gépe közül az egyik Ferihegyen lezuhant? Akkor én voltam éppen szoliban és éppen azon a csatornán, amelyik ennek a gépnek az útját ábrázolta. Láttuk, hogy egymás után jön a két turbólégcsavaros gép. Az egyik rövid körözés után kelet felé kiment a szektorunkból (Debrecenbe repült át leszállni), de a másik kb. 20- 25 percig körözött, olyan 10- 15 km átmérőjű elliptikus köröket írt le. Aztán egyszer csak nem kaptam több jelzést róla. Másnap bemondták a hírekben, hogy a reptéren lezuhantak. Még a kapitány nevére is emlékszem: Szerencsés Andrásnak hívták. Hát neki nem lett szerencséje.

Nem tudom, valakit érdekelnek- e egyáltalán ezek a régi dolgok, mert akkor szívesen leírom az élményeimet, de ha nem akkor nem kívánok úntatni vele senkit sem.