Attól függ. A RAM és a ROM csak a funkciót jelenti, mint egy piros ing és egy zöld ing. Hogy melyik a nagyobb? Amelyik éppen nagyobb. Mindenféle memóriából kapni mindenféle méretűt. Konkrétan a PC-dben a RAM jóval nagyobb, mint a ROM, de másfajta számítástechnikai berendezésekben teljesen más is lehet az arány.
A CD-ROM és a DVD-ROM jelentésátvitellel kapta a nevét: amikor megjelent, jelölni akarták, hogy ezeket te nem írhatod (a gyárban rögzítik rá a tartalmat), csak olvashatod. Ezért ehhez a már bevezetett névhez folyamodtak, de ez nem azt jelenti, hogy fizikai felépítésében bármi köze lenne ahhoz a ROM-hoz, ami a számítógépedben van.
Jelentése szerint a RAM ráadásul nem is a ROM ellentéte, mivel véletlen elérésű tárat jelent, azaz nem vagy köteles sorban olvasni ki belôle az adatokat (ez utoljára a mágnesszalagnál volt így, és mára szerencsére kihalt), hanem összevissza, ahogy éppen tetszik. Mivel a ROM-ból is összevissza olvashatsz ki, a ROM is RAM. Ennek ellenére a szakmai köznyelvben gyakran úgy használják, hogy a RAM az írható-olvasható, míg a ROM a csak olvasható.
Szóval, elég komplikált az egész, és még ennél is komplikáltabb. A mai gépekben nem ROM van, hanem ennek egy speciális fajtája, amit általában ugyan csak olvasni lehet, de ha szükség van rá, mégis átírhatod a benne levô dolgokat. Nem folyamatosan írogatsz bele, de amikor arról hallasz, hogy bármelyik eszközödben (alaplap, CD-író, DVD-író, router, satöbbi) lecserélheted a gyárilag beleírt programot (firmware-t), akkor errôl van szó.
Hogy megpróbáljunk rendet vágni a dologban, az iménti összefoglalód alapjában véve helyes. A lényeg valóban az, hogy van a gépedben egy központi egység, a hozzá tartozó memória, és ami ezen túl van, azok a perifériák. A központi egység végzi a műveleteket és működteti, vezérli, használja az összes többit (eme központi egység egyik eleme a mikroprocesszor vagy CPU, de a fenti felosztás szerint mások is tartoznak hozzá; ettôl most tekintsünk el, mert túlságosan mélyre vezetne).
A hozzá tartozó memóriákból alapvetôen kétféle van, az írható-olvasható (elterjedt nevén RAM), és a csak olvasható (elterjedt nevén ROM). Az elôbbiben tároljuk a gép működtetéséhez szükséges operációs rendszer valamint a felhasználói programok futása során szükséges adatokat és a programokat magukat. A csak olvasható tárban olyan rendszerprogramok vannak, amelyek a gép operációs rendszernél is mélyebb fizikai működéséhez kapcsolódnak (ezek szerepe egyébként változott az elmúlt évtizedben), valamint azokat a programokat, amelyek a számítógép elindításához szükségesek: az operációs rendszert ugyanis valami rajta kívül esô mechanizmusnak el kell indítania bekapcsoláskor.
Mindenki más periféria, rendszertechnikai szempontból függetlenül attól, hogy a házon belül vagy a szoba másik sarkában helyezed-e el. Ezen perifériák között vannak olyanok, amelyek a programok és adatok tartós tárolására szolgálnak. Egyrészrôl, az operatív memória, mint helyesen megjegyezted, tápfeszültség híján elfelejti a tartalmát (vannak olyan memóriák is, amelyek nem, de jellemzôen nem ilyet használunk a számítógépeinkben, a mobiltelefonodban viszont például ilyen is van), továbbá a mérete mindig jóval kisebb, mint a potenciálisan tárolni kívánt adataink mennyisége. Háttértárolókon gondoskodunk tehát a programok és adatok tárolásáról. Ma erre a célra alapvetôen különféle lemezeket használunk, flopival kezdtük, majd jött a merevlemez, késôbb a cédé és a dévédé (volt még a magnetooptikai lemez, de aligha találkoztál vele). Az elsô kettô üzemszerűen írható-olvasható, az utóbbi kettô jellemzôen csak olvasható. Vannak olyan változataik, amelyek lehetôvé teszik, hogy egyszer (vagy ismételt törlés után többször) teleírd ôket, de ezek között a speciális (és speciális íróberendezést is igénylô) írási műveletek között üzemszerűen csak olvasni lehet róluk.
Aztán vannak még a további, más célokra szolgáló perifériák, a billentyűzetektôl az egereken és képernyôkön át a nyomtatókig és minden egyébig, de ezek jellemzôi és felhasználási lehetôségeik általában magától értetôdôek.
Üdv,
Gábor
