Szervusz Tivadar!

Tegnap végre sikerült egyeztetnem szeretett atyámfiával a kérdésedről. Kb ő is ezt mondta, hogy Istennel lenni. Illetve ő nem azt mondta, hogy Vele, hanem azt, hogy Nála. Amikor közöltem, hogy ezt már én mondtam, de neked ez nem elég, akkor elkezdte magyarázni. Minél jobban magyarázta, annál kevésbé volt elfogadható. Ezt ő is érezte, ezért abban egyeztünk meg, hogy földi ésszel fel nem fogható a dolog, de mindnyájan vágyunk rá.

A továbbiakban az én gondolataim:

Az a helyzet, hogy amikor az ember Istent kezdi keresni, akkor mindig ad annyi motívációt, hogy mégtovább, mégjobban keressük Őt. Ilyen tapasztalatuk persze csak azoknak van, akik valóban keresik, ezért nem lehet hitelesen beszámolni róla. Egyet tudok: Kérek még!!
Valami ilyesmi isteni jelenlétnek a teljességét várjuk a mennyekben.

Az üdvösségnek egyébként vannak konkrét jelei is. Pl az, hogy Isten nem tekint engem bűnösnek. Hiába sároznak be, Ő engemet tisztának tekint.

szervusz:b