gimiben a mi osztályunk igazán próbára tette szerencsétlen tanárokat: nem semmi egy csapat voltunk, 39-ből 9-en érettségiztünk, és vagy 54 gyerek járt a négy év során az osztályunkba. A legsikeresebb tanárnőnk akkor 30 körül járhatott, történelmet tanított, és sosem emelte fel a hangját. Bejött az osztályba és várt, amíg csönd lett. Ha nőtt a zaj, ő halkabban beszélt. És ha végképpen elszabadult a szájalás, a legcserfesebbnek felajánlotta, hogy a következő órát ő tarthatja meg. Intőt sosem adott, igaz, az órái is érdekesek voltak. Egyszerűen méltatlan volt az óráin idióta módon viselkedni.