Igen, volt ilyen mellékíze, ezért vannak bennem is kérdőjelek, a tendenciákat illetően.
Meg megnézve néhány korabeli magyar játékfilmet és hétköznapi híradót.

A társ.-i modernizáció meg cseppfolyós dolog. Nem egy kétállapotú dolog (van/nincs).
Átalakulási sebességeken kell vacakolni, folyamatosan előnyöket és hátrányokat számolni, mibe kerül letörni egy ellenállást, ill. azon eszközök használatából milyen következmények jönnek. Honnan lehet kezdeményezni; mi van akkor, ha; mi tud megvalósulni; stb.?
Gömbösre is azt mondták 30-ban, hogy modern, meg bevonja a fiatal lendületet.
A bolsevikok is kereteket romboltak le. Másfelől ha meghagyom, ami van (és nem kell fegyvereseket szabadon engednem), megmarad pl. az egyház gazdasági (túl)súlya, egy régi (már nem jó/?/) termelési szerkezet a nagybirtokosoktól, sok mg. cseléddel (akik kiszolgáltatottak, tehát uralhatók), és ezen csak lassan tudok lazítani.
És miért szükségszerű annak a bukása, ami ellen nincs belső felkelés (nem feszültség, mert az akad)?
Én időnként jó túlélési/uralkodási technikákat vélek belelátni a magyar nemességbe, egy SzU kellett hozzá, hogy eltakarítsák (Az 1.vh is kevés volt). Ez a szívósság nem lebecsülendő evolúciós szempontból, mi több: érték. Felfogható, mint képesség a változásra (természetesen a szigorúan szükségesre, nem többre).
És végeredményben csak egy mérce van: a szervezet túlélése, ill. hogy milye külső körülményekig tud megvalósulni.

Rohadt dolog ez a sok szempont.