Amit leírsz, az a jéghegy csúcsa. Valóban voltak egyes területek az iparban és a kutatásban is, ahol magas színvonal volt tapasztalható. A társadalom túlnyomó többsége azonban reménytelenül elmaradott viszonyok között élt. A 20-30-as évek falusi emberei a legtöbb területen még szinte középkori viszonyok között éltek, kvázi önellátó gazdálkodást folytattak tenyérnyi parcellákon, oktatás az írás-olvasás elemi elsajátítására terjedt ki, eü-i ellátásban szinte nem részesültek (javasasszony és bába látta el ezt a szerepet). A legrosszabb az volt hogy nem volt semmilyen előremutató tendencia, hogy ez bármikor is meg fog változni. A társadalom meghatározó vezető elitje önmagát elefántcsont toronyba zárva élte ki a legújabb kori magyar feudalizmus álromantikus végóráit. Németeket és angolokat (mndenkit) megdöbbentett a magyar társadalom furcsa kettőssége, Mo-on tevékenykedő diplomaták emlékirataiban ez pontosan feltárul. Kívülről nézve mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy ennek óriási bukás és szinte elkerülhetetlen szovjetizálódás lesz a vége, csak az itt élők reménykedtek valamiféle csodában.