Megvallom, hogy amíg élt az ő poétai rangját ugyanúgy nem tudtam felmérni, sőt talán megsejteni sem, mint József Attiláét. Jó barát, hűséges társ volt részemre, akivel nem kell sokat törődni, hiszen úgyse csap be... Radnóti Miklós oly átlátszóan tiszta volt, hogy az ilyet nem szoktuk nagynak tekinteni életében; persze épp ez az átlátszóság az igazi nagyság, nem pedig primadonnaíró ön- és közkultusza, segítő és ártó pozíciója, mely előtt hajbókolunk, míg él az illető. De a jövendő évszázadokon keresztül az a poéta világít, aki még él, olyan evidensnek és jelentéktelennek látszik, mint a gyertyaláng: míg mellette állunk, szinte tudomásul se vesszük, öntudatlanul foglalatoskodunk és látunk az ő fényénél - csak később döbbenünk rá, hogy egy torony ablakából ragyog, messzire, síkságon át, hegyekig!

Weöres Sándor (1964)