TaXiN Creative Commons License 2005.02.02 0 0 8

A kölök 5+ éves, az óvodából pszichológushoz küldték,

 

 

mert MÁS mint a többi gyerek, vannak barátai, de nem vesz részt ELÉGGÉ a közösségi játékokban, a kalózkodás a mániája (többször (szigorúan csak pénteken, mert akkor jut képernyőhöz) látott a Karib tenger kalózaiból CENZÚRÁZOTT jeleneteket - ahogy elsüllyed a hajó a kikötőben :) ahogy hajót rabolnak, ahogy disznókkal alszik a fedélzetmester és amikor vívnak a kovácsnál kb 30 perc) a kedvence a fecskék és fruskák (ők is kalózok) mese. Van egy kalózhajója (még csak játék)

Sokat rajzol. Sok kalózt.

A pszichológusnál rajzolt egy kalózt, és kihozta a folyosóra megmutatni és aztán már nem akart visszamenni hozzá. A pszichológus reakciója : a gyermek megijedt a saját félelmeitől.

Erre ijedtem meg én :( Miről beszéltek ezek ketten?

És, hogy a túl sok TV nézés - félelmek blabla (nincs TV-nk)

 

A kölök nem szokott félni, nem szorong nagyon sokat - de ha éhes, sokszor nem eszik, mert semmi se elég jó, és akkor komolyan cirkuszol, időnként EXTRA konzervatív - és hisztizik a változások miatt - azért jellemző módon olyankor, ha a változás a szerzett jogait csorbítaná :)

 

Még 3 vagy 4 alkalom után adna jellemzést.

 

De akarjuk-e a jellemzést, hogy egy szaros papír (mert alapvetően az, hisz akit érdekel egy másik ember, az nem papírból nézi meg, hogy milyen is) végigkísérje mittudomén milyen hosszan?

 

5let?