A két sportoló tárgyalás előtti napjai felkerülnek a Netre egy Net-napló keretében, Pál Gábor tolmácsolásában.

 

http://www.nyugat.hu/cgi-nyugat/cikksql.cgi?cikk=15594

 

Az első nap:

 

2004. január 31.

Vágom a centit. Még 9 nap és elkezdődik minden idők egyik legnagyobb sportbotrányának kivizsgálására hívatott per Svájcban.
Még 9 nap és kiderül, hogy az igazság vagy valami más vidítja fel, vagy éppen dönti végleg szakadékba a magyar sport barátait.

Annus és Fazekas mindenesetre bizakodó. Én is az vagyok! Bár őszintén megvallva, fogalmam sincs, mi lehet a per kimenetele. Ha minden részletet tisztáz a bíróság, és megállapítja a valót, hogy ki sértett szabályokat és ki nem, akkor egy remek feladat vár ránk: meg kell szervezni az aranyérem-átadást. Ha nem, nos abba nem vagyok hajlandó még belegondolni sem...

Érezhető is a feszültség a per előtt. A banda reggeltől estig együtt lévő tagjai néha már összevesznek komoly és fajsúlyos problémákon. Például az egészségtelen táplálkozásomon, Annus megfontoltságán, Fazekas vehemenciáján. Soha nem láttam őket még ennyire idegesnek. Talán, mert nem az ő kezükben van megoldás kulcsa. Nincs kalapács és diszkosz. Csak tárgyalóterem és az öltöny feszélyező merevsége a melegítő helyett.

Igaz, mindig jellemző volt rájuk, hogy verseny előtt még beszélni sem lehetett velük. Ez az olimpián azonban megváltozott.
Az Annus döntője előtti délután végig sms-eztünk. Mindent tudtam: mit evett, merre ment, mit csinált éppen.
Soha nem mertem volna ilyen részletesen kikérdezni. Egyrészt, mert nincs közöm hozzá, másrészt, mert úgy gondoltam, csak idegesítem ezzel.
Ma már tudom, magabiztos volt, ő mindenkinél előbb tudta, hogy győzni fog. Még viccelődött is - ez aztán tényleg nem volt rá jellemző. Emlékszem, zavaromban be is rúgtam istenesen, két órát beszélgettem Lezsák Balázzsal, a HVSE utánpótlás edzőjével és Jim Beam barátommal a tengerparton. Vagy talán a tengerben? Egy biztos, hullámzás az volt...

Ma már nincs meg ez a vagányság Annusban.  Kiölték belőle az álmokat.
Meg hát ő is elfáradt, elfáradtunk kicsit. Összeszorított fogakkal várjuk a lausanne-i ítéletet. A KEDVEZŐ ÍTÉLETET!

Nehezen telnek a napok. Csak beszélgetünk, újra és újra átbeszélünk mindent.

Egy fogadalmat azért tettünk. Ha visszakapják az aranyérmet, ugyanúgy együtt fogunk autóval hazajönni, mint tettük azt Athén után.
Az biztos, jobb, ha senki nem tudja, mi történi azon az úton! Jobb, ha senki nem látja azt a tivornyát!
De higgyék el: megérdemelnénk!