Kedves Anus!

 

"SZERINTEM te egy szép LÁNYT láttál, nem egy szép NŐT."

 

Személy szerint szivesebben használnám a bimbódzó nőiesség fogalmát, ami csupa báj, csupa kellem.
Lehet, akár.

 

"Az nyilvánvalóan kiderült, hogy..."

 

Az nyilvánvalóan kiderült, hogy zavar, ha visszatérő motívum a csitrizés.

 

"...semmi közük az érett nőhöz mindössze..."

 

S tudod legszörnyűbb, amikor ebből a csodából (lásd: bimbódzó nőiesség) egy elszáradó kóró, szélben zörgő gizgaz lesz. Nem örülök, amikor az érettséghez társíthatok -nagyon komoly!- szinésztechnikát, művészi tökélyre fejlesztett "Igazat mondok, meg nem is" diplomatikus maszatolást.
Az érett nők mesterei az elhallgatásnak (is), mert ez éri meg nekik.
Nekem ettől kezdve, ez... szóval hát, érted.

 

 

* * *

 

De megpróbálom másképp, jó?
Nyári napsütés.
Rét, virágok, zöld mező. Pillangók, csivitelő madarak. Csermely, csobogás, amit csak akarsz.
Vad musztángok vágtatnak határtalan szabadsággal, zabolátlanul.
Sörényük, fényes szőrük a napban... gondolom, már meg van a kép.

 

Namost a lényeg.
Ha ezek a lovaknak a jobbmelső lábát eltörik... mondjuk valami csoda folytán túléli mind, meggyógyul... ez már nem az, amit én ménesnek neveznék. Érted? Élnek, de -szinte- akárki lovagolhat rajt, meg kezesjószág lett belőlük... mit-tudom-én.
Rossz látni ezeket a szabadnak született paripákat betörve, vagy ahogy peckes cirkuszi mutatványra idomítják;

 

[...]

 

Én sajnos  Többnyire (meg)fáradt szomorúságot, a mély csalódottságot látok az érett nők szemében.

 

RiP

 

ps pereckeéenek:
na az a tökéletes női PR. az ilyen alatt mindig súlyosan perverz nemi eltévelyedést  sejtek.