Bocs.

Nem ismersz eléggé...

Ezért most elmondom Neked is, külön:

Időnként elfeledkezem a szmájlikról. Mert csak írom, amit az agyam diktál. És fel sem merül bennem, hogy a drót másik végén az ember nem hallja az intonációmat. Másrészt pedig nem vagyok abban teljesen biztos, hogy a hangulatomat, a mosolygásomat, a nevetésemet vagy a kacagásomat, vagy éppen a visítozós röhögésemet vissza tudná adni két pötty és egy fél zárójel...

Na. Érted?:)))