úrnő 2005.02.01 0 0 261             "Nem sokáig vigyorgunk. Egyértelmű földbedöngölés következik. Botrányos kifejezések egymásutánisága, amelyek a BKV-s tömegközlekedés fílingjét tolmácsolják.  A társadalmi polaritásra alapoz, mégpedig úgy, hogy a „szegényes”, obszcén stiláris formulát urbánus jelenségként ábrázolja. Különös hangsúlyt kap a személyközi viszonyok jellemzése. Kimeríti a „pszichológiai fertőzés” fogalmát. Görbe tükröt tart az utazóközönség elé. Valóban görbe ez a tükör, vagy csak meglátni nehéz benne valós önmagunkat? A társadalmi hangulatjelentés a nyelvezettől függetlenül az elitkultúrára alapoz. Tárgya a kultúra. Azonos körök idézeteivel skandalizál, a műveletség illetve itt a műveletlenség különös értelmezési módokat generál. Megértése intellektuális kihívás, feltétlenül az adó és a befogadó közös ismereteire alapoz. A jelentést itt nagyon erősen befolyásolja a csatorna zajossága. Ez az írás gyakorlatilag a „mű” újraalkotása. Azé a műé, amelynek alkotói mi magunk vagyunk. Autonómságát meghatározza a mű maga, mivel értéket artikulál, mégpedig paradox módon, a negatív megnyilvánulások hangsúlyozásával. "