„Ilyen élesen még kevesen kritizálták az ÉKSZ2-t”
Azt kell mondanom, hogy de. Amúgy meg: 1. Egy értelmező szótárnak feladata számos archaikus, lényegében kiveszett szót, jelentést tartalmaznia, tehát nem hiba, ha nem csak arra figyel, mi van mostanság. 2. Az ÉKsz.2-ben nyomon követhető a preskriptivitás szándéka, tehát eleve nem lehet valóságbemutató. 3. A szótárak általában is (kényszerűségből is) a szótárkészítő egyébi nyelvérzékét tükrözik, mert nem tudnak mást (ezt természetesen kontrollálja a szótárkészítő jó esetben korpuszon, de az ÉKsz. semelyik változata nem korpuszszótár). 4. Az ÉKsz.2 lexikai minősítései alig változtak az ÉKsz.-hez képest, azok meg az ÉrtSz.-ből öröklődtek, magyarán az ÉKsz. kb. úgy minősít, ahogy egy hetvenes évekbeli öregember minősített volna. A kilencvenes években, annak is főként a második felében ugyanakkor hipotézisem szerint radikális nyelvi-stiláris (nem csupán szókészleti) változás ment végbe a magyarban, így ez a nyelvi távolság az időarányosnál jelentősen nagyobb (szerintem a nyelvtörténeti korszakok nem történelmi korokhoz, hanem hordozókhoz köthetők, és a sok kereskedelmi média, valamint az internet megjelenése a nyelvhasználat mindkét létmódját alapjaiban rengette meg).