hugocskukka Creative Commons License 2005.01.31 0 0 56

Egy részlet Konstantin Christomanos művéből:-)

 

" Feje oly finom gráciával hajlik vállai fölé, mely csak a hosszú szárú virágok sajátja.

 Úgy hisszük, e fő a zenei harmóniák koronája, összefoglaló akkordja a lényéből áradó muzsikának. Amint orcáját felénk fordítja, dús hajkoronája hátrahúzza a fejét, mintha az őt körülvevő világ felszíne fölött kívánna lebegni. Hajában az éjszaka mélysötétje honos, e mélységben csak olykor dereng fel a hajnal fénye. Láttam róla egy képet a császár íróasztalán: minden evilági királyi észker nélkül, hajfonataiba burkolózva áll ott, akár egy erdei nimfa, vagy Ophelia. Máskor azonban koronába tornyozva viseli fürtjeit, s e korona sötét súlya túlságos tehernek látszik fénylő homlokán...Arca sugárzóan sápadt, melynek a féltékeny déli nap heve nem ártott...Ebben a lágy sugárzásban, mely mintha eltemetett belső fájdalmak visszfénye lenne, nyílnak finoman ívelt ajkai, oly valószínütlenül bíboran, akár a titoktartó gránitkő hajszálrepedése. Ajka ívelése elmondhatatlanul szomorú, minden gyász tudója, valósággal a bánat megtestesült hídja, és mintha ama félelmet és szoronást fejezné ki, hogy még többet megtud majd, ha a sorsot faggatja szakadatlan. Ha száját szóra nyitja, e szomorú vonal eltűnik, ám ismét visszatér, ha a hallgatás rányomja ajkára a pecsétjét. A száj szegletében gyülik össze minden elsiratlan könnyének keserűsége...Kutató tekintetében a lényétől elválaszthatatlan fájdalom. Hasonlíthatatlan szemek, melyek a dolgok szomorú lényegét örökkévalóként szemlélik...Majd lehullik szempillája fátyola, mint lágy felhő, mely csillagokat rejteget,. Szemöldöke büszkén ívelt, rajza elbűvölő, keze vékony, törékeny az ujjakat mintha liliomként lehelték volna rá, olyanok, akár a fázósan reszkető virágszirmok. Ismeretlen titok birtokosai, ha megérintenek valamit, mintha bensőséges kapcsolat, teremtődne köztük és a tárgyak között, gazdájuk lénye és a dolgok eggyé válnak, akárha egybeolvadnának.Egész alakja túlságosan légies ahhoz, hogy egyszerűen karcsúnak nevezhessük, cipprusként sóhajt az égre fel, úgy árad akár az elcsituló és újra fodrozódó hullámok."

 

Ez pedig egy kis könyvajánló:)