Jó pár hsz volt már, ami a Kárpátokról szólt. Meg a románokról.

A románokat nyilván nem érdekelte, hogy mi lesz Hitlerrel. Őket Románia sorsa - meg a sajátjuk persze - érdekelte. Kövezzetek meg , de azt mondom, ők legalább tudták, mit tenniük. Az utolsó pillanatig múlhatatlan hűségükről biztosították a németeket. Hogy ez kétszínűség? Az hát. Sikeres volt ? Az.

Nálunk mi volt ? A németek előbb tudtak dolgokról, mint a magyar vezetés. Felszólítottuk őket, hogy adjanak pc. hadosztályokat, mert különben kiszállunk. Noná, hogy hátracsapták a fülüket. Becsületes dolog volt? Lehet. Sikeres? Nem.

Ennek ellenére most már több forrás szól a Kárpátok védelméről. Ami valóban sikeres volt. Apám 44-ben Nagyilván szolgált mint határvadász. ( Besztercétől északra ). Egyszer, októberben mondják neki, hogy az az újság, hogy az oroszok Szolnokot nem bírták rohammal bevenni. Ők meg még kint voltak. Az oroszok azt a részt nem is támadták, harc nélkül kellett feladni.

Szóval, ha a D. Kárpátok nem vész el, ki tudja, meddig állunk ellen? Így aztán rohantak vissza, részt vettek  Nyíregyháza visszavételében ( ölelték, csókolták őket, még ma is emlegeti )majd Tiszafürednél morzsolódtak fel és apám egy Focsani-Harkov-Kurszk társasutazáson vett részt.