SZENT SZERELMI ÚJRAÉLÉS V.

 

Te még nem tudod, hogy ki is vagyok,

Hogy kiék ezek a fáradt szemek

Melyekben életfény sosem ragyog.

 

Az én arcom ez a beteg sápadt,

Kín meszelővel fehérre mázolt

Melyről lesír távol az utálat...

 

Ez is enyém még, te, a hajam,

Ez a törtfényű kis büszkegésem,

Az egyetlenegy fiatal rajtam.

 

Ma milyen furcsák a szemeid,

most ép olyanok, mint a Kisdedé,

Olyan babonásan tiszták megint...

 

Ne nézz így rám, hisz csak fáradt vagyok.

És már látom, hogy a te szemedben

A fáradtságom is benne ragyog...

 

1927. március 26.