Én a magam részéről tényleg minimalizálom a kommunikációt/javításokat velük. Miután kétszer egymás után úgy mentek be a lakásba, hogy én nem votlam otthon, és ezt nem egyeztették velem, fogtam magam, kihívtam egy zárszervízt és lecseréltettem a zárakat. Erre egyébként azért is szükség volt, mivel a nagy pótkábelezés (csempefeltörés stb.) közben sikerült úgy elcseszniük az ajtót, hogy két napig csak úgy tudtam bezárni, ha 3-4 centivel megemeltem a kilincsnél fogva, s közben a jobb vállammal, kábé x Nm nyomatékkal segítettem az ajtónak :)
Persze aznapra ígérték, hogy SOS kiküldik az "ajtósokat" (beszarás, hogy milyen foglalkozások vannak). 3 nap után feladtam.
Szóval: nem szabad hinni nekik.
Amúgy az 5., 6. nálam töltött fél nap után szinte már az összes munkást megismertem, s tőlük megtudtam, hogy:
- az eredetileg itt dolgozók trehány erdélyi menekültek voltak (ezt most értelemszerűen finomítottam)
- a beruházó minden létező alapanyagból a legszarabbat (értsd: legolcsóbbat) építette be a házba - legyen szó akár vill.dobozról a falban, akár csatornáról, akár vill.kapcsolóról és még lehetne folytatni reggelig.
- ők csak akkor jönnek ha elég lakásban kell megcsinálni ugyanazt a munkát (mert csak így éri meg nekik), mivel ők külsősök
- gyakorlatilag csak az nem dolgozhat ezen az építkezésen, akinek az öt érzékszervéből legalább három működésképtelen vagy nem hajlandó használni
- a villanyszerelők szidták a burkolókat, hogy milyen szar munkát végeztek, a betonozó fiatalember (aki valójában ipari alpinista!!!) szidta a vill.osokat, hogy tudták így feltörni a járólapot, a burkolók szidták az alpinistát, hogy nem tud betonozni, a festők szidták a burkolókat, hogy nem csinálták meg rendesen a munkájukat - s mindezt úgy, hogy 5 perc múlva veregették egymás vállát.
Ja és a legszebb az egészben, hogy NEKEM KELL MEGSZERVEZNEM, HOGY MILYEN SORRENDBEN ÉS MIKOR JÖJJENEK ELVÉGEZNI A MUNKÁJUKAT!!!
Azaz ez is csak egy munkahely, ahol hozzá nem értő emberek dolgoznak, úgyhogy ne reménykedjünk semmi jóban.