A XVIII. századi népességváltozásokhoz érdemes tudni, hogy az elpusztult területek benépesítésekor a magyar nyelvű lakosság migrációja rendkívül jelentős volt. Utólag felmerülhet a kérdés, miért azokon a területeken a legalacsonyabb ma a magyarság számaránya, amelyeket többé-kevésbé elkerült a török pusztítás. Noha ezeken a területeken (Erdélyi-medence, Felső-Magyarország jelentős része, a Partium, stb.) a középkorban jobbára magyar népesség élt, a XVIII. században a röghöz kötött jobbágyság az elpusztított alföldi településekre vándorolt, hogy kedvezőbb jogi helyzetben élhessen. A helyükre beköltöző utánpótlás pedig ekkor már nagyrészt román vagy szlovák jobbágyokból állt.