Ha Normandia bukta lett volna, a szovjet hadsereg már annyira erős volt, hogy egyedül is lenyomta volna a németeket. A nyugati front nem kötött le akkora német erőket, amiket keleten bevetve megállíthatta volna a szovjet előrenyomulást. Különben sem lehetett volna onnan nagyobb erőket elvonni Franciaországból, egy újabb partraszállás veszélye, az erős partizántevékenység és a dél-francia partraszállás okán. Különbékére max. akkor lett volna esély, ha Churchill vagy az angolok meginognak (a brit szigetek nélkül az amiknak nem lett volna bázisuk a további hadműveletekhez), ám a vén bulldog tudta, hogy ha feladják, Sztálin elvtárs besöpri az egész nyereményt és meg sem áll a Csatornáig. Az angoloknak, bár rohadtul elegük volt már a háborúból (el is zavarták Winstont az elnöki székből), Hitlert jobban utálták, aki bombázta meg éheztette őket (atlanti csata).

 No persze, a háború talán tovább húzodott volna néhány hónappal, de a németek a háború végén talált bizonyítékok alapján olyan távol voltak az atombomba kifejlesztésétől, mint mondjuk a svájciak. Aztán hiába atombomba, ha kilövik Londonra egy V-2-vel, másnap a brit bombázók mustárgázba fullasztják a német városokat, vagy az amcsik dobják le a saját bombájukat Berlinre. Sztálin elvtárs meg köpött volna arra, ha felrobbantják Minszket vagy egy teljes szovjet hadsereget, annyi atombomba kifejlesztésére nem lett volna idő, hogy befolyásolják a háború kimenetelét.