Csak a szarmatákhoz szólnék hozzá.

A szarmaták fô fegyverneme a nehézpáncélos lovasság volt. Harcmodoruk, lényegében lovagi harcmodor, a nehézlovasság rohammal elsöpri az ellenséget. Talán nehézpáncélos lovasság az egyetlen, amely fölényben van minden más harceljárással szemben, kivéve a jól szervezett, fegyelmezett falanxot, lásd: a rómaiak hadrendje, vagy éppen várna, nikápoly vagy mohács, ahol a janicsárok sorain mindig elbuktunk! Hátrányai is vannak, most nem jut eszembe, ki írt róla, de egy moesiai szarmata betörés egy havazást követô ónosesôn bukott el, a lovasság a szěk hágókban és utakon, szabályosan "elcsúszott", felkelni, meg nem volt olyan egyszerě, a csonttörések és a tönkrement lovak megverték ôket, mielôtt a légiókkal szembetalálták volna magukat.

A szarmaták a birodalom nagy túlélôi is egyben. A késôi idôkben mozgólégiókat szerveztek, ezek lényegében jórészt a szarmatákra alapozott nehézlovasságot jelentették. Tulajdonképpen a lovagi harcmodor már a késôrómai idôkben megjelent és már akkor korszerěnek számított. (persze ez a római harcászat szempontjából hanyatlás).
Nagy számban telepítettek szarmaták közül toborzott alakulatokat a birodalom fenyegetett vidékeire, köztük britanniába is. Ezek az alakulatok túlélhették a birodalmat.
Másrészt a birodalomba be nem tagozódott szarmatákat (például az alánokat) a hunok elsöpörték nyugatnak. Erre épül az a feltételezés, hogy az addig a történelemben meg nem jelenô (mint harcos nép) szlávokat a szarmaták szervezték "néppé", erre törzsnevek (kroat, sorb/serb, stb...), a tamgák (mint késôbbi címerek, lengyeleknél szépen kimutatható koontinuitás) és a torzított koponyák -amit a hunoktól vettek át- szokása, még burgundiában is (úgy těnik nem csak szlávokra, hanem egyes germán törzsekre is nagy hatást gyakoroltak) utal!

Tehát a feltételezésben van ráció.