Megvallom, én szinte teljesen vakon (mármint politikailag) nőttem fel a Kádár korszakban a politika mint olyan az nekem nem jelentett semmit, mindenki szidta a rohadt kommunistákat, no meg azt is tudtam, hogy általában mindenki hazudik mindent, aki hivatalosan beszél, nem is érdekelt, éltem a magam életét minden másra nagy ívben tojtam. Az ujságok közül a Ludast, a Fülest meg a Nők lapját olvastam, ha kezembe került egy napilap, akkor kizárólag az utolsó oldalt olvastam el ahol az apróhirdetések meg ilyesmik vannak.

Ez akkor változott meg, amikor valahogy neszét vettem, hogy valami nagyon jelentős változás lesz, volt valami kongresszus, ahol egy fiatal nő beszéde nagy vihart kavart, valami olyasmit mondott, hogy ő mint fiatal nem érzi jól magát... láttam a hiradóban.. aztán meg azt susogták a népek, hogy lehet, hogy leváltják Kádárt... no akkor kezdtem el olvasgatni azt a 3 napilapot ami volt, a Népszabadságot, a Népszavát meg a Magyar Nemzetet, természetesen a sorok közt olvasgatva, annyit már megtanultam akarva akaratlanul, hogy melyik szabványmondat mögött mi is lehet. És láss csudát, eljött az a pártkongresszus azt hiszem 88 volt??? Lehet hogy előbb? Ez már összefolyik... mikor tényleg leváltották Kádárt, és Grósz let a pártelnök. Addig én még életemben nem nyitottam ki a tévét ha éppen pártkongresszust közvetítetek, ezt meg már végigizgultam, és micsoda fura érzés volt, amikor felolvasták a neveket, és abban Kádár János csak per mint Kádár János elvtárs szerepelt...

Nálam valahol itt kezdődött a rendszerváltás, akkor eszméltem, hogy ezek is veszekednek, itt is van hatalmi harc ilyesmi... volt Grósznak ez a fehérterroros beszéde, nagyon fel let fujva... de én Grószt nem utáltam annyira, sőt a mai napig tisztességes embernek tartom, alatta vezették be a világútlevelet, ami nagyon nagy szó volt akkoriban!!! Hogy nemcsak 3 évenként, hanem (vízum birtokában) bárki bárhová elutazhat... akor már szabadabb szelek fújtak, aminek egyik torz ismérve volt az, amikor bejelentették a vámszabályok megváltoztatását 8 nappal előbb mire minden magyar kiment Ausztriába Gorenje hűtőt, meg videot stb venni - ki emlékszik erre?

(Mi is kimentünk, vettünk egy videót életem első vieóját...)

Aztán hogy úgy mondjam a hazai helyzet fokozódott... egyik barátnőm tagja volt a Demokraikus Ellenzéknek, adott nekem egy aláíróívet, amin elég kemény dolgok voltak, de semmi oylan amit eddig ne mindenki vágyott volna, mondtam adjon egyet, majd begyüjtöm a szomszédok aláírását... azt hittem azonnal mindenki aláírja, de a végén csak az én aláírásom volt rajta, még a férjem sem merte aláírni, azt mondta, nézd a lányunk gimnáziumi felvétel előtt áll, én nem merem... ugyanígy reagált az a szomszéd bácsi is, aki állandóan próbálta nekem elég értelmesen magyarázni az aktuális politikai helyzetet... akkor jöttem rá, hogy egyrészt az emberek még nagyon félnek, másrészt arra, hogy jé én viszont nem..

No szófosásból ennyi elég majd folytatom.