http://www.mazsihisz.com/juda.phtml?id=2&un=8
"Magyarországi Zsidó Hitközösségek Szövetségének Hivatalos Oldala"

A púrim szó sorsvetést jelent. Az ünnepi olvasmány, az Eszter könyve szerint, Perzsiában a sorsvetés ezt a napot- Ádár hó 14-ét-jelölte meg a zsidók elveszejtésére. Szerencsés megmenekülésük emlékére ülik meg az ünnepet. Az elozo napon böjtölnek (Táánit Eszter - Eszter böjtje).Az ünnep eloestjén és reggelén a zsinagógában egy tekercsbol felolvassák Eszter könyvét.

A könyvben már említés történik egy népszokásról (9:22.): "ajándékot küld mindenki barátjának és adományokat a szegényeknek." (07b)
A Talmud korában népünneppé lett. Rába, a híres amóra, a IV. század elején említi a misvártá di purját, a púrimi ugrálást. Nátán ben Jechiél, XI. századi olasz-zsidó szótáríró Áruchjából (ed. Kohut, VI. 42.) és egy, a Genizában felbukkant gáoni szövegbol (JQR. XVI. 1904. 652.) ismerjük mibenlétét. Babilóniában és Élámban Púrimkor a gyerekek Hámón-bábut készítettek, máglyát raktak és éneklés közben belehajították a bábut. Maguk gyuruhintán átlendültek a tuzön. A szokás Keleten szívósnak bizonyult. Arab írók tanúsága szerint még a XV. században is égettek Hámón-bábut. XIX. századi leírások megörökítették, hogy Jemenben Hámón figuráját a zsinagógában nyilazták le vagy kövezték meg. A Kaukázusban otthon égették el. Perzsiában rúdra akasztották, olajjal leöntötték, és úgy égették el.

Nyugaton e szokásnak el kellett sikkadnia. Honorius és Theodosius 408-ban megtiltotta a zsidóknak, hogy Hámón alakját keresztre feszítsék, és tuzre vessék.
A rendelet elmarasztalja oket: "in contemptu christianae fidei," -,a keresztény vallás becsmérlésében". Olaszországban a XIV. századtól mégis értesülünk arról, hogy a Hámán-bábut "ira" (bosszú) kiáltozások közben elégették. Frankfurt am Mainban Hámón és felesége, Zeres viaszfiguráit a zsinagógában, a Tóraolvasó asztalnál égették el.

Jom-Tov Lewinsky felkutatta e szokás nyomait és módozatait Keleten és Nyugaton. Késobb enyhült a gyakorlat. A Megilla (az Eszter-tekercs) (hui00016) olvasásakor Hámán neve hallatára kereploket Forgattak, lábbal dobogtak. Olykor a cipo talpára írták Hámán nevét és addig súrolták, míg Ie nem kopott róla. Így teljesítették a Biblia eloírását: "Eltörölve eltörlöm Ámálék emlékét az ég alól" (Mózes 11. 17:14.). A hagyomány szerint Ámálék sarja volt Hámón. Magyarországon a katolikusok Nagycsütörtökön több helyütt tüzet raktak és a szalmából készített Pilátus-bábut elégették. Másutt-pl. Csanádapácán-a nép botokkal püfölte a padokat. Ez a Pilátusverés. Lehetséges, hogy a zsidóság a környezo néptol sajátította el ezt a népszokást. Kölcsey Antónia 1839-ben Csekén végignézett egy púrimi felvonulást és megörökítette azt:

"A zsidók ma Hámón ünnepét ülték vagy inkább futották meg. Minden zsidó nagy vigalomba vala és jó napot csinált magának. Nehányan pásztoroknak öltözködének, síros gubák-és bundákba, és egy lovag's-idót kísérének, ki mindenfele rongyokkal beaggatva vala; örömrivalgásokkal futottak utánna a'sidó gyermekek is. E különös menet végig járá a falut s minden Ábrahám unokája háza elott megállott, hol kész lakoma várá ot. Ok mindnyájan boldogok voltak ma, boldogabbak. mint bár milly örömittas úr a velenczei, vagy rimai Carnevalba. Így a' boldogságot nem lehetne meghatározni, az csak kinek kinek érzésébol vagy fogalmából áll.

Hámán az egyiptomi királynak volt udvarnoka. Álnok kárörömös lelke gyülölé az akkor egyipti szolgaság igája alatt sülyedt zsidó népet és számtalan kínokat szerte neki. Késobb felbillent a nyomurú udvarnok szerencse mérlege és, a királyné - ki zsidóno vala - hatása által megöletett és legalább egy idore meglon az izrael népe szabadulva. Ekkor öröm-ünnepet tartának a zsidók, tartanak még most is. Ok még mindig meg tudták tartani nemzetiségüket, és oly sok száz évek után is híven örzik azt. Sok zsidó inkább vesztené éltét mint sem nemzetisége béllyegérol Iemondjon. És ezt ok olly hazákba teszik, hol létüket is drágán kell fizetniük. Mindig megindulást és mozgalmat érzek keblemben, midon zsidót szenvedni látok és örömet akkor, ha boldognak vélem ot lenni. Ma is, midon hallám vidámságokat az embereknek, részvét könnye szökött szemembe."
Szamoshátról is hallunk ilyet:
,.a Hámán mindanféle ringy-rongyba kiöltözött zsidó, kit a zsidó gyerekek nagy zsivajjal, vastag tréfák kíséretében uznek végig a falun" (Csüry Bálint: Szamosháti szótár. I. Bp.. 1936. 356.). A Purimspiel is szokásban volt Magyarországon. A fiatalság kifigurázta benne a zsidó közösség alakjait. Sokszor régi témát dolgozott fel (József története stb.).