"A fénnyomást először egy Lebegyev nevű úr mutatta ki 1901-ben. a kísérlet körülményeit nem ismerem."

 

Arról a kisérletről van szó, amiről írtam, de itt egyrészt nem végeztek mérést, másrészt a kisérlet nem támasztja alá, hogy a visszavert sugár kétszeres nyomással hatna egy felületre, mint az elnyelt.

 

"Az elektronnal együtt az egész rendszer átveszi az impulzust, ha egy atomról vanszó, akkor az egész atomot löki meg, ha makroszkópikus akkor azt. Ez utóbbi esetben az elmozdulást megmérni kicsit macerás, de nem lehetetlen. Ilyen elven szeretnének hosszútávú ürexpedicíókhoz "napvitorlásokat" készíteni."

 

Hát persze, csak nem pillanatszerűen. Vagyis a "foton" az elektront találja el, neki ad impulzust át, de ahhoz, hogy az atom is odébbmenjen, az elektron atommag között valamilyen hatásnak kell terjednie véges sebességgel. (Ez lenne egy fénysebességgel mozgó virtuális foton?) Na most ha makroszinten volna elmozdulás ilyen módon, akkor az atomoknak is abba az irányba kellene elmozdulnia, ahogy az egész anyag tömegközéppontja mondjuk (ha nem forog), miközben az elektron a magtól távolabbi pályára ugrik. A visszaverődés/fotonkibocsájtás alatt pedig az atom azonos irányba mozogna, miközben az elektron visszaesne egy közelebbi elektronpályára. Nem ellentmondásos ez egy kicsit? Az első eset olyan, mintha a foton az atommagot lökné odébb, és nem az elektront, de a második esetben már az elektron sugározná ki a fotont úgy, hogy közben az atom tömegközéppontjának helyzetéről nem sokat tudunk elmondani.

 

"Itt nem a fénnyomásról van szó, hanem az ún. fénymalomról. Ritkított gázban (nem vákuumban!) alkalmasan csapágyazott kis szerkezet, amelyikben a feketített felület a fény hatására felmelegszik és a gáz atomjainak ad át energiát és impulzust. Ezért látjuk, hogy a feketített felületre hat a megvilágítás. A fénnyomás a tükrösített és a feketített felületen sok nagyságrenddel kisebb annál hogy mozgásba tudná hozni a szerkezetet."

 

Szerintem sem a fénynyomásról van szó, pont ez a problémám. Mert a fénysugár képes megrezegtetni a fekete felületet, amely - ahogy Te is írod- lendületet ad át a ritkított levegőnek, és emiatt mozdul el, de ha egyirányba ható lendületet hordozna, ahogy egy fénysebességgel mozgó fotontól elvárhatjuk, akkor az elméletben várt 2-szeres lendületátadásnak a tükör felőli oldalon is jelentkeznie kellene.

Végül is leírtad azt, amit én problémásnak látok, de nem magyaráztad meg azt.

Miért lenne különböző eset a fény melegítő hatása, mint maga a fénynyomás? Miért gondolod, hogy a két hatás között nagyságrendi különbségnek kell lennie?