Más.

A kedves diákok sok mindent nem tudnak, a legtöbbször a tanárok komolyan harcolnak az ő jogaikért. Én is tanítottam középiskolában, és tudom.

Nem az ilyen baromságokról van szó, hogy ehet-e órán (ne egyen, egyen szünetben), hanem valóban durva dolgokról.

Pl. jönnek a rendőrök, mert úgy hallották XY-tól, hogy hétvégén a diszkóban extasyt fogyasztott. elvihetik-e kihallgatni. Nem engedtük meg nekik, mert nem nagykorú, és semmilyen törvény nem biztosítja, hogy nem csukják le kábszerfogyasztásért.

Jöttek a zsernyákok, hogy mondjunk nekik neveket a diákok közül, akik valószínűleg drogoznak. Nem mondtunk.

Minden évfolyamon van egy kiscsaj, akit molesztál az apja. Folyamatosan küzködtünk a kollégáimmal, hogy távol tudjuk tartani tőle. Hajfestés, másik színű táska, másik színű télikabát: mi dobtuk össze rá a pénzt. Megszervezni, hogy mindenhová két fiú kísérje: ez se kis meló.

Szerintem, ha komoly dologról van szó, a tanárok harcolnak a legjobban a diákok jogaiért. Az olyan markaságokat meg, hogy ha rosszak vagyunk, szabad-e visszaütni, ha nem tartom be a házirendet, szabad-e büntetni, hülye kérdésnek tartom.