Príma összefoglaló a Cossacks játékhoz kapcsolódó web oldalról: www.cossacks.hu/a_kozakok_link.htm

 

"Az elsõ telepesek 1560 körül érkeztek a Dnyeszter a Don és a Dnyeper folyó térségéhez. Ezek a telepesek lengyel, litván, orosz szökött jobbágyok, esetleg kisnemesek voltak, akik új hazát kerestek menedéknek a mindenféle terhek, elöl futva. Kezdetben békés és nyugodt élet, formát folytattak, ám csakhamar a 3 nagy világ birodalom közé ékelõdtek, akiknek ez a térség, ütközõ helynek szolgált. Nem is tudom, hogy volt e olyan idõszak amikor e három ország (Lengyel, Török, Orosz) 20-éven át uralt volna egy területet Ukrajnában. Az elsõ Lengyel seregek 1596-ban érkeztek ide, hogy új földeket hajtsanak a lengyel király birtoka alá. Az itt élõ népek hiába való küzdelmet kezdeményeztek a betolakodókkal eredménytelenül.

Az elsõ telepesek 1560 körül érkeztek a Dnyeszter a Don és a Dnyeper folyó térségez. Ezek a telepesek lengyel, litván, orosz szökött jobbágyok, esetleg kisnemesek voltak, akik új hazát kerestek menedéknek a mindenféle terhek, elöl futva. Kezdetben békés és nyugodt élet, formát folytattak, ám csakhamar a 3 nagy világ birodalom közé ékelõdtek, akiknek ez a térség, ütközõ helynek szolgált. Nem is tudom, hogy volt e olyan idõszak amikor e három ország (Lengyel, Török, Orosz) 20-éven át uralt volna egy területet Ukrajnában. Az elsõ Lengyel seregek 1596-ban érkeztek ide, hogy új földeket hajtsanak a lengyel király birtoka alá. Az itt élõ népek hiába való küzdelmet kezdeményeztek a betolakodókkal eredménytelenül.

1596 Augusztusában azonban egy kisebb fegyveres csapat húzódott vissza a szicsnek nevezett fa, erõdítések mögé, amit a lengyel seregek hónapokig ostromoltak. Azonban a védõknek a morálja kezdett lankadni és a lopornak is híján voltak. Hamarosan a kis sereg kiegyezett a lengyelekkel, hogy ha kiadják a vezéreket, és a várat feladják akkor szabad elvonulást, vagyis amnesztiát kapnak. Miután kiadták a vezéreket a lengyel sereg szabályos öldöklésbe fogott legyilkolva a nõket és gyerekeket is. A várat védõ fõvezéreket Varsóban felakasztották. Viszont néhány túlélõnek sikerült elmenekülnie és délebbre húzódtak a biztonságot jelentõ mocsárvidékbe. Itt újabb falvakat építettek, amelyek szövetségben álltak egymással. A mocsárban épített szics erõdök a biztonságukat szolgálták válságos idõk alatt, de még télen is ide húzódtak vissza. Ezeket a helyeket nehéz volt megközelítenie az ellenségnek. Ám lassacskán egyre több háború dúlt e földek birtoklásáért ezért életfeltételük volt, hogy jó lovasok és harcosok legyenek. A sok zsákmány háború, ami a három világ, birodalom között tört ki egyre kezdték ezt a földet Ukrajnának nevezni, aminek jelentése határvidéket jelentett. Eközben az ukránok állammá szervezõdtek és a településeiket külön, hetmanok vezették. Ezek a hetmanok arra törekedtek, hogy megszilárdítsák a rendet és, hogy védelmet adjanak a népüknek. Mind több Szics erõd épült és a kereskedelem is fellendült. Ez alapozta meg a Szaporozsje állam létre jöttét, amelynek az élén a rada –nak nevezett tanács rend állt. Az ukránok többnyire vadászatból, halászatból, és só gyüjtésbõl éltek, és a rendkívül termékeny alföldek sok menedéket keresõknek adott otthont. 1629-ben azonban kezdtek egyre több betörések érni az országot nem csak északról, hanem délrõl is a Krími félsziget felöl. A veszedelmes tatárokat azonban Lublinnél sikerült megállítani. Ettõl kezdve a lengyelek és az ukránok felismerték a közös ellenséget és összefogtak. Sikerült vissza szorítani a törököt és a vad tatárokat. Azonban az ukránok újra kezdték érezni, hogy rab iga alatt élnek, hisz a Szejm (lengyel tanácsnak a neve) eltiporta az autónómiájukat és egyre többször jelentek meg a lengyel adószedõk a falvakban. 1630-ban felkelés tört ki amit Pavliuk hetman vezetett ám egy árulás következtében sikerült a lengyeleknek leverniük.

1632-re sikerült megszilárdítani a hatalmukat újra a lengyel uraknak, hogy megosztottságokat szüljenek az egyre erosödõ kozákok közt azoknak, kedvezményeket adtak, akik ortodoxvallásról áttértek a katolikus hitre , ezeket hívták regisztrált kozákoknak, akik tulajdon képen a lengyel király seregébenszolgáltak.
Egy kozák ezredben 500-6000 szolgálhattak amelynek élén az ezredesek álltak, az ezred rendelkezett zenekarral sot még egy kisebb tüzérséggel is. Minden száz embernek a seregben hetmanja volt minden tíznek pedig atamánja, ez alapos fegyelmet biztosított az amúgy fegyelmezetlen hadban. Azonban 1646-ban új lázadások törtek ki amelynek élére Bohdan Khmelnitsky állt. Ez év telén sikerült elfoglalni több várat köztük Kievet is. 1647- re csaknem egész Ukrajna urának mondhatta magát. Egyre másra aratta gyõzelmeit köztük 1648-ban Corsun mellett. 1649-ben Zbaraz ostromára készült bár Tuhay bej vezette tatár sereg egy egyezmény értelmében át állt a lengyelek mellé ezért 1651-ben Khmelnitsky orosz országhoz fordult segítségért.
Együttes erõvel sikerült kiverni a lengyeleket és a tatárokat de viszont ezúttal a cár szolgáinak tudhatták magukat. A cár teljes szabadságot adott nekik ám ez fejében egy elit könnyû lovasságot kellett kiállítaniuk orosz országnak. Innentõl a kozákokat már csak az orosz seregben szolgáló hosöket követhetjük számon. Bár nagy szerepük volt az Északi háborúban is, mikor Mazeppa hetman serege XII. Károly Svéd király oldalán harcolt. Ukrajna 1919-ig volt az Orosz birodalom része de hamarosan a kommunista vörös hadsereg be olvasztotta a Szovjet unióba . Kozákok még az elsõ világháború harcterein is jelen voltak bár már csillaguk le áldozott."