"Talán az is segítene, ha tudnám, hogyan végezték azt a fénynyomás-mérős kisérletet."

A fénnyomást először egy Lebegyev nevű úr mutatta ki 1901-ben. a kísérlet körülményeit nem ismerem.

"Ha a foton lendületet szállít, akkor egy elektronnal ütközve annak lendületet kell adnia (rugalmatlan ütközés) majd a kibocsájtás alatt ugyanolyan irányú és nagyságú lendületet kellene nyerjen, mint az elnyelődéskor. A kvantumelméletben ezzel szemben pályák közötti oda-vissza ugrásról beszélnek."

Az elektronnal együtt az egész rendszer átveszi az impulzust, ha egy atomról vanszó, akkor az egész atomot löki meg, ha makroszkópikus akkor azt. Ez utóbbi esetben az elmozdulást megmérni kicsit macerás, de nem lehetetlen. Ilyen elven szeretnének hosszútávú ürexpedicíókhoz "napvitorlásokat" készíteni.

"Miért van az, hogy a fénysugár felmelegíti a fekete felületet, amely aztán lendületet ad át a ritka levegőnek és elmozdul, de a tükrös oldalon, ahol csak kis mértékű felmelegedés van, de az elmélet alapján nagyobb elmozdulást várnánk, nem történik meg az elmozdulást? Meg lehet ezt logikusan magyarázni?"

Itt nem a fénnyomásról van szó, hanem az ún. fénymalomról. Ritkított gázban (nem vákuumban!) alkalmasan csapágyazott kis szerkezet, amelyikben a feketített felület a fény hatására felmelegszik és a gáz atomjainak ad át energiát és impulzust. Ezért látjuk, hogy a feketített felületre hat a megvilágítás. A fénnyomás a tükrösített és a feketített felületen sok nagyságrenddel kisebb annál hogy mozgásba tudná hozni a szerkezetet.