Csak katonailag, a provincia lakosságának áttelepítésére nem volt lehetőség, részben kapacitáshiány miatt, részbem, mert már nem volt hová" tegyük hozzá, nem is volt minek. A lakosság túlnyomó többsége ellatinosodott bennszülött volt. Nem is akartak elköltözni.
383-ban volt egy kisérlet, amikor is néhány kelta törzset római irányítással áttelepítettek a Csatornán. Miattuk hívják Bretagne-t Brittany-nak, ugyanis ott telepedtek le, a még szintén nem annyira romanizált kelta armoriak nyakára." Lehet, hogy volt ilyen kísérlet, de ezt én másképpen ismerem. Amikor a jüt-szász törzsek elkezdtek rendszeresen fosztogatni a keleti partokon, az ott élők menekültek át a hozzájuk legközelebb eső gall területekre, és mivel ők magukat teljes joggal briteknek nevezték (eredeti formája Inis Pridein, vagyis Brit Szigetek), tehát a megszáll területet Kis-Britanniának nevezték el. Armorica ennek egy tartományak. Ar mór annyit jelent, hogy tenger, vagyis a tengerparti területeket nevezték így. Bizonyítékképpen elmondom, hogy a kelta nyelvcsalád két nagy csoportra oszlott, a kontinens-keltára és a szigeti keltára. Mára csak ez utóbbi létezik, tehát a kontinensen beszélt breton nyelv is a szigeti kelta csoportba tartozik.
A szászok kelet felől támadtak. Az invázió súlypontja Kentnél lehetett, de a "jobbszárny" messze északon tört be." Ez annyira igaz, hogy Skócia síkföldi részén (lowland) már ezer éve az angol nyelvet beszélik annak ellenére, hogy az ott élők átvették a skót társadalmi berendezkedést és klánokba tömörültek. Amikor aztán 1066-ban Vilmos megverte II.Haroldot, számos szász család menekült a normannok elől északra.