A középkorban nem a nyelv, hanem a vallás volt az elsődleges identitásmeghatározó. A nyelvi elkülönülés nem lehetett "nacionalista" gondolatok ébresztője, elszakadási mozgalmakhoz ebben az időben elsősorban a vallási különbségek vezettek.

Kisázsia nyugati, déli és északi partvidékein szerintem görögül beszélhettek már a makedón utódállamok kora óta. Az pedig elég régen volt, Pontust, Kilíkiát, stb. azalatt csak még több görög nyelvi behatás érte. Ezt törte meg közvetlenül Manzikert előtt az örmény áttelepedés. A Kaukázustól délre élő örmények délnyugat felé vándoroltak, kialakítva a későbbi Kis-Örményországot. Az örmények általában senkivel se voltak jóban, Bizánccal és a muzulmánokkal is ellenséges volt a viszonyuk.

Manzikert után polgárháborúról én nem hallottam, persze ettől még lehetett. Úgy tudom, a bizánciak elverése után a nomád szeldzsukok egyszerűen beköltöztek állataikkal Kis-Ázsia gyéren lakott középső területeire, majd egészen Nikaiáig vonultak, amit fővárosuknak tettek meg.